28. rész
Kate lemondó
sóhajjal vette tudomásul, hogy kénytelen lesz beszámolni mindenről, ami aznap
történt, nem eltitkolva azt sem, hogy A.J megszökött tőle, egész pontosan
kollégájától. Annak ellenére, hogy tudta, Rick dühös lesz majd, mégis nagy
levegőt vett, és belefogott.
-
Magammal vittem az őrsre, mert az…
-
Tessék?! – hüledezett Rick – de épp egy sorozatgyilkos
ügyében nyomoztok! – nézett elképedve a nőre, mire az fáradtan roskadt le a
kanapéra.
-
Igen, de az óvoda ma zárva tartott valami hülye
fertőtlenítés miatt, nekem pedig nem volt kire hagyjam A.J-t, így emellett
döntöttem! Közben Ryan jelezte, hogy megtalálták a gyanúsítottat, így megkértem
Delfino-t…
-
Pont azt a félkegyelműt?! – háborgott megint
félbeszakítva Kate-t a férfi, mire Beckett türelme is elszállt.
-
Tudod, mit?! Író vagy, találd ki, mi történt ma, mert
ahogy elnézem, az én verziómra nem vagy kíváncsi! – vágta oda a férfinak, mire
az összeszorította ajkait.
-
Ne haragudj, figyelek – igyekezett nyugodt maradni.
Kate egy pillanatig csak némán nézett rá, latolgatva, hogy befejezze-e a
mondandóját, majd mégis folytatta.
-
A.J lelépett Delfino-tól, és meg sem állt Lanie-ig…
amikor visszajöttem, ott találtam meg – ért mondandója végére, és a Castle
arcán végbement változásról tudta, hogy nem úszta meg ennyivel.
-
Kate, nem értem, hogy miért nem tudtad másra bízni
Lopez behozatalát! Miért nem maradtál A.J-vel, ha már egyszer…
-
Egy pillanat! – ugrott fel a kanapéról Kate dühösen
szikrázó szemmel – te engem okolsz?!
-
Nem, erről szó sincs! – védekezett Castle, de túl késő
volt. Beckett túlságosan érzékeny volt, túl hosszú volt a mai nap ahhoz, hogy
meghallgassa.
-
De igen! Szerinted, az én hibám, hogy A.J lement
Lanie-hez! Itthon kellett volna maradnom, vagy legalábbis mást küldeni! Igaz? –
tajtékzott tovább Kate, és ideges mozdulattal szántott végig a haján – Bocsáss
meg, hogy nem tudok egyszerre öt helyen lenni! – csendült ki keserűség a
hangjából – te elmész világot látni, én pedig boldoguljak a munkám mellett egy
négy éves gyerekkel, aki minden porcikájában a te génjeidet örökölte, ennél
fogva, ott szegi meg a szabályokat, ahol lehet! – tört fel a nőből kétségbeesetten,
és meg sem próbálta visszatartani a könnyeit, melyek végig peregtek arcán –
tudom, hogy nem vagyok tökéletes anya, Castle!
-
Kate, én soha nem mondtam, hogy nem vagy jó anya! –
lépett közelebb a nőhöz Rick, aki már megbánta, hogy olyan nyersen reagált. –
Csodálatos anya vagy, A.J nem is kívánhatna nálad jobbat! – érintette meg
karját békülékenyen a férfi, mire Kate megrántotta a vállát.
-
Ezt mondod, de nem ezt gondolod! –jegyezte meg
keserűen, és Rick tehetetlenül nézte, ahogy a fürdőszoba felé indult. Három
napja nem vágyott másra, minthogy itthon legyen, karjaiban tarthassa feleségét,
beboríthassa csókjaival. Amikor pedig végre itthon van, veszekszik vele, pedig
utólag végig gondolva, tényleg nem volt más választása a nőnek. Gondolataiból
egy vékony hangocska szakította ki.
-
Apu, szomjas vagyok – hallotta kisfia hangját a
lépcsőfordulóból. Ahogy a megszeppent gyerekre nézett, azonnal mosolyt
erőltetett arcára, és a konyha felé indult.
-
Máris viszek valamit, feküdj vissza – küldte vissza
szobájába a gyereket. Amikor percekkel később megérkezett hozzá egy pohár meleg
tejjel a kezében, A.J nyakig betakarózva feküdt az ágyában, és szomorú, félős
tekintettel nézett rá.
-
Anyu elmegy, ugye? – kérdezte minden átmenet nélkül, és
Rick döbbenten meredt rá.
-
Miből gondolod ezt? – kérdezett vissza válasz helyett,
mire A.J megtörölte kézfejével orrocskáját, úgy válaszolt.
-
Charlie szülei is veszekedtek – idézte fel egy ovis
társa élményeit, miközben beszélt – és az anyukája elment…
-
Anyu nem megy el kicsim… sosem hagyna el téged, mert
nagyon szeret – simogatta meg fia fejét szelíden mosolyogva Rick – és engem is
szeret, ahogy én is szeretlek titeket. Most egy kicsit fáradtak voltunk
mindketten, ezért vitatkoztunk, de meglátod, holnapra kialusszuk magunkból –
csípte össze tréfásan az orrát a kicsinek.
-
Ígéred? – kérdezte még mindig bizonytalanul, mire apja
felhúzva az ágyból, ölébe ültette, és összeérintette orrukat.
-
Ígérem! – kacsintott a gyerekre, majd a kezébe adta a
tejet. Megvárta, míg megissza, majd gyengéden betakargatta, és amikor
megbizonyosodott róla, hogy ismét elaludt, csendesen elhagyta a szobát.
Rick miután
végzett a zuhanyozással, halkan nyitott be a hálóba, ahol feleségét már ágyban
találta, oldalára fordulva. A szobában félhomály uralkodott, csak a városból
bevilágító fények adtak némi világosságot. Castle óvatosan bújt a takaró alá,
majd hanyatt fekve hallgatózott egy ideig. Mivel az együtt töltött idő alatt,
alaposan megismerte már a nyomozót, pontosan tudta, hogy nem alszik. Ő is
oldalára fordult, és lágyan simogatta meg a karját.
-
Kate, sajnálom – törte meg a szoba csendjét halkan, és
mivel Kate nem válaszolt, folytatta – hiba volt kétségbe vonni a döntésedet…
nem akartalak megbántani… szeretlek, és nagyon hiányoztál nekem… - csókolta meg
lágyan a nő meztelen vállát, melyet nem fedett az ujjatlan trikó.
-
Igazad volt – hallotta most meg Kate halk hangját Rick,
és fülelnie kellett, hogy minden szót értsen, amikor az tovább beszélt – Itthon
kellett volna maradnom, de az ügy…, és ha már elvittem magammal, nem kellett
volna Delfino-ra bíznom… az én hibám… - csuklott el a nő hangja, de még mindig
nem fordult a férfi felé.
-
Kate, kérlek! – csitította el lágyan simogatva selymes
bőrét a férfi, miközben hanyatt fordította, hogy a könnytől csillogó szemekbe
nézhessen. Szíve összeszorult, ahogy meglátta a könnyáztatta zöldes-barna
tekintetet – Ne okold magad. Mindketten tudjuk, milyen komisz kölyök A.J… -
törölte le a könnyeket felesége arcáról Rick gyengéden.
-
Igen, mint az apja – húzta el a száját kis mosollyal az
ajkán Kate.
-
Ezt hogy értsem? – háborodott fel teátrálisan a férfi,
és szemében huncutság csillogott, amikor Kate folytatta.
-
Például úgy, hogy őt is a kíváncsiság hajtja, és nem
érdekli a veszély, amibe kerülhet közben, ahogy az sem, hogy én kifejezetten
megkértem valamire… - válaszolta Kate, miközben karjaival átölelte férje
nyakát, és elhelyezkedett alatta.
-
Ez csak azért volt, mert mindig vágytam rá, hogy
megbüntess – suttogta a nő szájába a szavakat Rick csibészesen, majd lágyan
birtokba vette azt. Nyelvével lassan szántott végig a telt cseresznye ajkakon,
hogy aztán beljebb nyomulva, megízlelje édes ízét, melyre annyira vágyott már.
Kate finoman viszonozta a szerelmes csókot, majd Rick megszakította azt, és
egyesével csókolta le a sós könnyeket felesége arcáról. – Sajnálom, Kate! -
simogatta meg bűntudatosan a nő arcát – nem szeretem, ha sírsz, azt pedig végképp
nem, ha miattam – húzta el a száját szomorúan Rick, mire Kate mélyen a szemébe
nézett. Házasságuk alatt voltak kisebb összezörrenéseik, de még soha nem
akkorák, hogy ő sírt volna.
-
Nem lehetne, hogy elfelejtjük? Meg sem történt… -
javasolta mosolyogva, mire Rick is elmosolyodott, és újra ajkára hajolt.
Szenvedélyesen csókolta a finom ajkakat, miközben keze akadálytalanul tört utat
magának a póló alá, és felfelé haladva lelt rá a telt mellekre, melyeket
azonnal kényeztetni kezdte. Kate vágyakozva túrt a barna tincsekbe, hogy aztán
lefelé haladva, végig simogassa a férfi hátát. Lábaival kis terpeszt csinálva
engedte közéjük a férfit, és felsóhajtott, amikor lüktető nőiessége megérezte a
neki feszülő férfiasságot. Rick most kissé megemelkedve kapta le magáról a
pólót, hogy bőrén érezhesse Kate finom tenyerét, miközben a nő trikóját felfelé
tolva, végig csókolva hasát, mellét szabadította meg a nőt is a ruhától, hogy
aztán nyakát, majd ajkát kényeztesse. Nyelvük szenvedélyes táncot lejtett a
másik szájában, mialatt kezükkel bebarangolták a másik minden porcikáját. Rick
türelmetlenül préselte vágytól feszülő férfiasságát a nő öléhez, és lassan,
körkörösen mozgatva csípőjét, ingerelte azt, Kate pedig felnyögött az érzésre.
Keze a férfi fenekére vándorolt, és szorosan megmarkolva szorította magához,
mire Rick zihálva emelkedett feljebb – Megőrjítesz, Kate! Minden nappal jobban
és jobban kívánlak! – suttogta levegő után kapkodva, majd lerántotta magáról az
alsónadrágot, és ajkával újra végig pásztázta felesége testének minden
centiméterét. Apránként haladt egyre lejjebb, míg el nem jutott a kis rövidnadrágig.
Kínzó lassúsággal húzta le a hosszú lábakon a ruhadarabot, majd az ágy mellé
hajította, és nyelve most lágyan, érzékien kezdte el becézni a nő
legérzékenyebb pontját. Kate hátát ívben megfeszítve túrt a férfi hajába,
miközben levegő után kapkodott. A gyönyör hulláma végig söpört testén, többször
is, majd érezte, ahogy Rick ajka felfelé vándorol, elidőzik mellén, majd nyaka
vonalán csúszik végig nyelve, hogy aztán ismét ajkára találjon. Nyelvük lázasan
kereste a másikét, és kezdett bele vad, de annál édesebb táncukba, miközben
Rick eggyé vált szerelmével. Csípőjét lágyan ringatva kezdett el mozogni,
lassan, minden pillanatot kiélvezve. Bár a vágy, ami a beteljesülés felé
hajtotta, mindennél erősebb volt, mégsem siettetett semmit. A legnagyobb
gyönyörben akarta részesíteni mindkettejüket, ezért izmait megfeszítve fogta
vissza mozdulatait. Kate egész szorosan húzta magához közel, ajkával nyakát
becézte, keze pedig végig szántott a rajta fekvő férfi izmos hátán.
-
Nagyon hiányoztál – zihálta a férfi fülébe Kate a
szavakat, majd tekintetüket összekapcsolta, és Rick lágy csókot lehelt az
ajkára.
-
Te is nekem! – súgta vissza, majd egyre gyorsabban
kezdett mozogni, miközben folyamatosan csókolta a nőt. Ahogy szívük ritmusa
felgyorsult, már tudták, hogy nincs messze a csodálatos beteljesülés. Néhány
mozdulat után, ereikben felpezsdült a vér, minden porcikájukban szétáramlott a
gyönyör, és ők az átélt mámor hatására, ernyedten kapaszkodtak a másikba.
Ujjaikat összekulcsolva lépték át a paradicsom kapuját, majd Rick szorosan a
nőhöz simulva suttogott a fülébe – Szeretlek, Kate!
-
Én is téged! – nyújtotta ajkát csókra a nő, Rick pedig
gyengéden engedelmeskedett a felkérésnek, majd hátára gördült, és mellkasára
vonta a nőt. Keze lágyan cirógatta annak hátát, majd nem sokkal később
hallotta, hogy a nő elaludt. Elgondolkodva simogatta tovább a nő selymes bőrét.
Újra és újra arra kereste a választ, mivel érdemelte ki a mellette fekvő, csodálatos
nőt, az emeleten alvó, édes kisfiút. Mivel választ nem talált, lehunyta szemét,
szorosan magához ölelte feleségét, és elhatározta, hogy élete minden percében
hálát fog adni a családjáért, és azon lesz, hogy mindig ilyen boldognak lássa
szerelmét, mint ebben a pillanatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése