25. rész
Egy évvel később…
Kate az ébrenlét
és az álom mezsgyéjén ringatózott, amikor megérezte, hogy egy izmos mellkas
szorosan a hátának préselődik. Elmosolyodott, ahogy az író forró lélegzete
csiklandozta nyakát, majd érezte, hogy a férfi keze elsimítja a haját, és apró,
de annál finomabb csókokkal hinti tele a selymes bőrt, majd derekán végig
csúsztatva tenyerét, bekúszott a póló alá, és a csókokat egy percre sem
megszakítva, kezével feljebb vándorolt, és már a telt halmokat kényeztette.
-
Jó reggelt – súgta a fülébe a férfi, mire Kate még
szorosabban bújt a férfihoz, és ajka mosolyra húzódott, ahogy megérezte
vágyának bizonyítékát fenekéhez nyomódni.
-
Jó reggelt – motyogta vissza, majd kinyitotta szemét,
és megfordult a férfi karjaiban, miközben átkarolta nyakát, és szerelmesen
nézett a csillogó kék szemekbe.
-
Ideje felébredni – mosolygott vissza a férfi – nagy nap
lesz a mai! – lehelt apró csókot a nő ajkaira, mire Kate csábítón
elmosolyodott.
-
Még alszik? – kérdezte kihívón felhúzva szemöldökét,
Rick pedig, azonnal tudta, mire gondol szerelme.
-
Mint a tej – válaszolta suttogva, mire érezte, hogy
Kate hozzápréseli csípőjét ágyékához. Lélegzete elakadt, ahogy a nő kis tenyere
végig szántott hátán, le derekáig, majd megmarkolta fenekét.
-
Mennyire találékony, Mr. Castle? – húzta fel évődve
szemöldökét a nő, és ajkán érzéki mosoly játszott, mire Castle, fölé magasodva
helyezkedett el lábai között.
-
Azt hiszem, ki tudom tölteni az időt, hogy ne
unatkozzon, nyomozó – kacsintott a nőre, majd ajkával máris szenvedélyesen
vette birtokba a telt ajkakat. Nyelve határozottan, mégis lágyan, selymesen
simult a nő szájába, forró táncra hívva, és Kate nem késlekedett viszonozni
azt. Szerelmesen, vágyakozva csókolták egymást, miközben Kate tenyerével végig
szántva a férfi hátán, hámozta le róla a pólót. Rick kissé megemelkedve
bújtatta át fejét a pólón, hogy aztán az a földön landoljon, miközben ő is megszabadította
kedvesét a ruhadarabtól, és nagyot nyelve, szemében csodálattal pásztázta végig
tekintetével a formás melleket, a feszes hasat. Vágya még nagyobb lett, ahogy
most felnézett a kipirult arcra, melyen látszott, hogy a nőben ugyanolyan
féktelen szenvedély tombol, mint benne. – gyönyörű vagy Kate – suttogta egész
közel hajolva a nőhöz, majd lágyan megsimogatta az arcát – minden nap
elcsodálkozom azon, mivel érdemeltelek ki a sorstól… - nézett elhomályosult
tekintettel a nőre, majd lágyan megcsókolta először ajkát, majd nyakát, hogy
aztán egyre lejjebb haladva, finom, de annál édesebb csókokkal kényeztesse
mellét, hasát. Kate lélegzete felgyorsult, amikor megérezte, hogy a férfi erős
keze gyengéden lesimítja róla az apró bugyit, majd nyelve most már legérzékenyebb
pontját kényezteti. A gyönyör hulláma végig söpört a testén, ahogy a férfi
határozottan, magabiztosan mozgatta nyelvét, kezével pedig combját, hasát
simogatta. Kate türelmetlen mozdulattal túrt bele a férfi hajába, és keze
ökölbe szorult, amikor egy újabb hullám áramlott végig sejtjein,
megbizseregtetve minden porcikáját. Rick most felemelte fejét, és felfelé
haladva csókolta végig újra a nő selymes bőrét, majd amikor ajkához ért,
szenvedélyesen megcsókolta. Kate keze felfedezőútra indult a férfi testén, majd
amikor fenekéhez ért, lábát kissé megemelve tornászta le róla az alsónadrágot,
hogy immár semmi ne állhasson vágytól felforrósodott testük közé. Rick szorosan
a nőhöz tapadva csókolta tovább ajkát, nyakát, majd a füle mögötti érzékeny
területet, miközben szerelmes szavakat suttogott a fülébe, csípőjét pedig körkörösen
mozgatva ingerelte izzó nőiességét, a végletekig fokozva benne a beteljesülés
utáni vágyat. Kate ajkát apró nyögések, és sóhajok hagyták el, ahogy csípőjét
megemelve, türelmetlenül préselte magát a férfi vágytól feszülő férfiasságához.
Rick remegő testtel, megfeszült izmokkal hatolt a nőbe, lassan, lágyan, és
mindkettejükből megkönnyebbült sóhaj szakadt fel, amikor eggyé váltak. Mozgásuk
kezdetben lassú ringatózás volt csupán, majd egyre gyorsabb ütemet diktálva
repültek a mámor, és beteljesülés felé, hogy amikor megérkeznek a paradicsomba,
minden porcikájuk beleremegjen. Rick mély lélegzetet véve fúrta arcát a nő
selymes puhaságú hajába. - Szeretlek, Kate! – suttogta a fülébe, majd kissé
megemelve fejét, de továbbra is szorosan a nőhöz tapadva nézett bele a boldog,
elégedettségtől csillogó zöldes-barna szemekbe.
-
Én is téged – szántott végig ujjaival a kócos barna
tincseken Kate, majd tarkójánál megállva, közelebb húzta magához a férfit, és
lágyan, szerelmesen találkoztak ajkaik. Nyelvük puhán, melegen kényeztette a
másikat, amikor édes pillanatukat egy éles hang szakította félbe. Megszakítva a
csókot Kate elmosolyodott – a fiad tökéletesen tud időzíteni… - jegyezte meg
halkan nevetve, majd hagyta, hogy a férfi legördüljön róla, ő pedig köntösébe
bújva indult a gyerekszobába, mely a szomszédban kapott helyet, Rick pedig
boldogan feküdt hanyatt az ágyon.
Kate halkan
nyitott a szobába, ahol a kiságyban kisfia már egyre hangosabban követelte a figyelmet.
Boldog mosollyal sétált oda, majd lehajolva, karjára emelte a három hónapos
kisfiút, aki most hirtelen elhallgatott, és hatalmas kék szemeivel, nagyokat
pislogva nézett fel anyukájára, aki megforgatta a szemét.
-
Olyan vagy, mint az apukád – beszélt a kisfiúhoz, aki
olyan értelmesen tekintett vissza rá, mintha minden szót pontosan értene –
addig sivítasz, amíg minden figyelem a tiéd nem lesz, igaz? – simogatta meg a
barna, pihés hajszálakat. Míg a kisfiút a pelenkázó asztalhoz vitte, hogy
tisztába tegye, gondolatai elkalandoztak. A rosszullétei három héttel azután
kezdődtek, hogy eldöntötte, nem kezdeményezik az örökbefogadást. Képtelen lett
volna lemondani a munkájáról, és amiért Rick ezt megértette, és nem erőltette a
dolgot, jobban szerette férjét, mint bármikor. Először nem foglalkozott az
émelygéssel, és a szédüléssel, de amikor azok egyre gyakoribbak lettek, már
aggódni kezdett. Rick unszolására kereste fel az orvost, aki legalább olyan
döbbent arccal nézte a kapott eredményt, mint ahogy ő hallgatta. Alig félórányi
utánajárás kellett, hogy megtudják, egy nővér hibájából félrediagnosztizálták,
ő pedig gyermeket vár. Úgy érezte, csoda történt, az orvos szerint azonban,
mindösszesen arról volt szó, hogy a korábbi stresszt, és terhet, amikor
görcsösen szeretett volna teherbe esni, egyszerűen elengedte, ezért sikerült a
megfoganás. Noha, kétségei voltak afelől, hogy jó anya válik-e majd belőle, és
agyában folyton megjelent Josephina Lawell, és a teszten elért 27 pont, a
kezdeti kételyeket hamar felváltotta az izgatott várakozás, és már alig várta,
hogy a karjaiban tarthassa babájukat. Rick-kel madarat lehetett volna fogatni,
amikor megtudta, hogy valóra válik az álma, és Kate megajándékozza egy
gyermekkel, amikor pedig, kiderült, hogy kisfiuk lesz, attól kezdve a férfival
nem lehetett bírni. Egész álló nap csak tervezgetett, és az addig is gyakran
őrjítő aggódása, fanatikusba csapott át, egészen addig, amíg Kate erőteljesen
le nem állította. Beckett éppen a kis rugdalózót adta a kisfiúra, ami nem is
volt egyszerű feladat, mert az, folyamatosan izgett-mozgott, amikor Castle
lépett be a szobába.
-
Hát itt vagytok! – lépett a nő mögé Rick, és
grimaszolni kezdett annak háta mögött, mire a baba először elkerekedett
szemekkel méregette őt, majd fogatlan szájacskája széles mosolyra húzódott.
Szeme csillogott az örömtől, ahogy egyre jobban kapálózva fejezte ki tetszését
apukája grimaszait látva. – megmelegítettem a reggelijét – fordult most
felesége felé az író, majd belecsókolt a nyakába, hogy még egy utolsó grimasz
után, ő is készülődni kezdjen.
-
Kész! – mosolygott fiacskájára Kate megkönnyebbülten,
majd karjára emelte, és a konyha felé indult. Éppen az etetés utolsó simításait
végezte, amikor Rick jelent meg, frissen borotválva, öltönyben, és szemében
szeretettel nézett végig élete szerelmén, ahogy fiúkat böfiztette. Úgy érezte,
sosem tudná megunni ezt a látványt.
-
Neked is készülődnöd kell – figyelmeztette sokat mondón
az órára pillantva, mire Kate követte pillantását.
-
Igazad van, nem akarok elkésni – sóhajtott nagyot, majd
visszatette az elégedetten, jóllakottan szuszogó csöppséget a hordozóba, és a
fürdő felé indult. Amikor el akart menni az író mellett, Rick elkapta, és
karjait a dereka köré fonva, húzta magához egész közel.
-
Gyönyörű volt a reggel – súgta a fülébe, mire Kate
mosolyogva nézett vissza rá.
-
Tény, hogy A.J ritkán hagy minket reggel romantikázni –
jegyezte meg átölelve a férfi nyakát, majd lágyan megcsókolta. Ebben a
pillanatban kopogtattak, így Beckett kibontakozott az ölelésből – nyisd ki légy
szíves, biztosan Martha és Alexis az. – szólt a férfinak, majd a fürdő felé
indult.
-
Nem hinném, úgy beszéltük meg, hogy a templomban
találkozunk, emlékszel? – kiabált utána a férfi, miközben az ajtó felé indult,
és szélesre tárta azt. – sziasztok! – üdvözölte mosolyogva a vendégeket.
-
Hol a keresztfiam?! – tört utat magának Lanie, mire
Rick a konyha felé mutatott, a nő pedig már ott is termett a kisfiúnál – A.J
szívem, gyere a keresztmamihoz – gügyögte a gyereknek, majd amikor karjára
emelte, az azonnal megmarkolta az egyik barna hajtincset, és szorosan fogta.
-
Beckett? – kérdezte Javi, miközben pillantását körbefuttatta
a tágas helyiségben.
-
A fürdőszobában, készülődik a keresztelőre. Hol van
Ryan és Jenny? – pillantott ki a folyosóra Rick, majd kérdőn emelte tekintetét
Javira.
-
A templomban találkozunk velük, de lehet, hogy késni
fognak. – magyarázta Espo – meg kell várniuk Jennyi szüleit, mert az ikrek
lebetegedtek – húzta el a száját Javi, aki nem rejtette véka alá, hogy annak
ellenére, hogy alig néhány hónapja, A.J születése előtt vette feleségül
Lanie-t, még nem óhajtott apa lenni. Rick mosolyogva rázta meg fejét a grimasz
láttán. Biztos volt benne, hogy Javi ódzkodása a gyerekektől csak addig fog
tartani, amíg a saját gyermekét a kezében nem tartja. Gondolta ezt azért is,
mert amikor Javi a keresztfiával volt, és azt hitte, senki nem látja, ugyanúgy
gügyögött a kisfiúnak, és elhalmozta szeretettel, mint Lanie, vagy a többiek.
-
Castle, én szerelmes vagyok a keresztfiamba – hallották
most Lanie nevető hangját, amint a kisfiút ringatva, meghatott tekintettel
nézett rájuk.
-
Ahhoz, hogy a keresztfiad legyen, meg kellene
keresztelni – jelent meg a nappaliban Kate, és Rick résnyire nyíló ajkakkal,
szemében csodálattal nézett rá. Felesége gyönyörűbb volt, mint valaha. Haját
kontyba kötötte, és a hosszú, bokáig érő ruha, szorosan feszült tökéletes
testére. A szülés után hamar visszanyerte eredeti alakját, köszönhető volt ez
annak, hogy folytatta a napi edzéseket, melyekkel karban tartotta magát.
Mindezt azzal indokolta, hogy nem akar elpuhulni, amikor visszatér a munkába.
Rick áhítattal a szemében sétált közelebb, majd megfogta a kezét.
-
Csodaszép vagy! – jegyezte meg még mindig elkerekedett
szemekkel, majd lágyan megcsókolta az ízlésesen kirúzsozott ajkakat.
-
Köszönöm! – mosolygott vissza Kate, miközben
ujjbegyével letörölte a férfi keskeny ajkáról a rúzsnyomot – te sem
panaszkodhatsz – kacsintott a férfira, és megigazította a gallérját. –
mehetünk? – kérdezte a vendégekre pillantva, akik mosolyogva figyelték a
meghitt, családias jelenetet, majd Rick kezét megfogva, elindultak a templomba,
hogy megkereszteljék kisfiukat: Alexander James Castle-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése