Gyilkos kísérlet 2. rész

2. rész

Kate kíváncsian húzta fel egyik szemöldökét, miközben szeme leheletnyit összeszűkült, úgy tartotta a szemkontaktust a magabiztosan mosolygó íróval. Miközben várta, hogy folytassa, arra kereste a választ, miért változott meg ennyire a férfi. Korábban is voltak idegesítő, gyerekes szokásai, de kettejük között mindig voltak olyan pillanatok, melyből érezte, hogy fontos az írónak. Egy tekintet, egy véletlen érintés, valami, amiből tudta, még van ideje. Az elmúlt egy hónapban viszont, ezek eltűntek, és átadták helyüket a gúnynak, komiszságnak, és a bosszantani akarásnak.

-          Milyen javaslat? – kényszerítette magát a nő, hogy gondolatai visszavándoroljanak a jelenbe, és a fent álló problémához.

-          Megkérdezzük a Vaslady-t! – jelentette ki természetes egyszerűséggel Castle, mire Kate gúnyosan felkacagott, Kevin és Espo pedig alig bírták visszatartani nevetésüket.

-          Az meg ki? – kotyogott közbe a „fent álló probléma”, mire Kate győzelme teljes tudatában, magabiztosan fordult felé.

-          AZ – nyomta meg a helytelenül használt mutató névmást Kate – a főnököm! Victoria Gates kapitány, akiről fontos tudni, hogy zsigerből utálja a firkászokat, élükön Rick Castle-el! – jelentette ki magabiztosan, és már szájában érezve a győzelem ízét folytatta – szóval, kedves Bamby, y-nal a végén, nyugodtan induljon, és hívja a liftet, mert biztos, hogy nem fogja velünk tölteni a napot! – mosolygott a még mindig értetlenül bámuló nőre, de még mielőtt megmozdult volna, Rick vette át a szót.

-          Azért én megkérdezném, a biztonság kedvéért – kötötte tovább az ebet a karóhoz, mire Kate lemondón felsóhajtott.

-          Teljesen felesleges, és ezt te is tudod! De ha arra vágysz, csak tessék! – mutatott a kapitány irodája felé, mire Rick még egyszer a szőkeségre mosolygott, és az ajtó felé indult, Kate pedig nagyot sóhajtva, szemét forgatva sétált vissza az asztalához.

-          Te nem mész be vele? – kérdezte csodálkozva Espo, mire Kate megrántotta a vállát.

-          Castle-nek így is épp elég kínos lesz, ahogy a kapitány kidobja a… - akadt meg egy pillanatra, majd tekintete a szőkeségre vándorolt, aki most nyakát nyújtogatva, tátott szájjal kóborolt körbe az asztalok között, majd lenyelve a nyelve hegyére kívánkozó csípős jelzőt, folytatta – Bamby-val együtt – szűrte fogai között a nevét – egyáltalán nem kellek oda.

-          Itt kávé is van?! – kiáltott fel annyi örömmel a hangjában Bamby, mintha az inkák kincsét fedezte volna fel, és Kate meglepetten kapta oda a fejét. A nő a pihenő ajtajával szemben állt, és kinyújtott jobb karral, mutatóujjával a kávégép felé mutatott. Kate bólintott, mire a nő viháncolva lépett be a helyiségbe, hogy készítsen magának egy feketét. Ebben a pillanatban, még mielőtt Kate, vagy a fiúk kommentálhatták volna az eseményeket, Rick lépett ki a kapitány irodájából, és szája önelégült vigyorra húzódott.

-          Téged hívat! – mutatott a háta mögé, Gates irodájának ajtajára magabiztosan Rick, mire Kate meglepetten húzta össze szemöldökét, és gyanakodva nézett a srácokra, akik azonban tanácstalanul vonták meg a vállukat. Nagy levegőt véve állt fel, és indult az iroda felé – Bamby merre van? – fordult most a fiúk felé Castle érdeklődve.

-          Kávét készít – felelte Espo – Haver, ihat egyáltalán már kávét? Nem túl fiatal hozzá? – kérdezte csipkelődve, de mielőtt Rick felelhetett volna, Ryan folytatta.

-          Oké, hogy talán egész nap velünk lesz, de mégis anyu meddig engedte el? Tízre haza kell vinned? – kontrázott rá vigyorogva az ír nyomozó, mire Castle egy csúfolódó grimasszal válaszolt.

-          Egyáltalán, hol szedted össze? Találtad a játszótéren? – húzták tovább az írót a nő láthatóan fiatal kora miatt, mire Castle megrántotta a vállát.

-          Egy dedikáláson találkoztam vele. Amikor aláírtam a könyvét, elmesélte, hogy újságírónak készül…

-          Úgy érted, ha már kijárta az általános iskolát? – vetette közbe Espo, mire Ryan hangosan felkacagott, Rick pedig morcosan húzta össze szemét. Számított rá, hogy míg Beckett dühöngeni fog, addig a srácok majd folyamatosan piszkálni, és cikizni fogják, mégis úgy érezte, segítenie kell a lánynak, aki szinte könyörgött neki, hogy egy napot Nikki Heat megformálójával tölthessen.

-           …és minden vágya, hogy az első cikkét rólam, és Beckett-ről, no meg a Heat könyvekről írja. – magyarázta barátainak türelmesen az író, figyelmen kívül hagyva csípős megjegyzéseiket.

-          Ahogy láthattuk, Beckett is el van ragadtatva – jegyezte meg pimaszul Ryan, majd folytatta – mondhatni, szétveti az öröm – tette még hozzá, miközben pillantása a pihenő felé kalandozott, ahol Bamby éppen egész közel hajolva a géphez próbált rájönni a használatára.

-          Nem kellene segíteni neki, még mielőtt felrobbantja a kapitányságot? – kérdezte Espo, mire Castle is afelé fordult, és nagyot sóhajtott.

-          Oké, tény, hogy az eszéért nem lopnák el – vallotta be lehangoltan, miközben figyelte, hogy a nő most szemöldök ráncolva, mutatóujját állán megtámasztva gondolkodik.

-          Szerinted, mennyi idő kell neki, míg rájön, melyik gombbal lehet elindítani? – dobta fel a kérdést jól szórakozva Ryan, mire Espo vidáman vigyorogva csapta össze kollégájával a tenyerét.

-          Szerintem, először szólni kéne neki, hogy tegyen alá poharat! – fűzte hozzá továbbra is vigyorogva, majd Castle felé fordult – most komolyan tesó! Te ilyen nőkre izgulsz? Nekem teljesen mindegy, de ha lesittelnek az erkölcsrendészek…

-          Már nagykorú, ha erre célzol, és egyáltalán nincsenek hátsó szándékaim vele kapcsolatban! – igyekezett minél előbb tisztázni a dolgokat. Annak ellenére, hogy kénytelen volt elfogadni, hogy közte és Kate között semmi nem lehet, hiszen, mint az egy hónapja kiderült, a nő hazudott neki a merénylet délutánjáról, és mindenre emlékszik, mégsem akarta, hogy bárki azt higgye, képes lealacsonyodni odáig, hogy ilyen Bamby félékkel üsse agyon az idejét. – Egyszerűen csak segíteni akarok!

-          Nem utolsó sorban pedig, Beckettet is bosszanthatod, igaz? – tapintott rá megint a lényegre Ryan, mint már annyiszor, mire Castle megrántotta a vállát. Nem akarta elmondani, miért érzi úgy, hogy folyton borsot kell törnie a nő orra alá. Talán azért, mert még ő sem tudta a pontos okát. Először csak törleszteni akart, megmutatni, hogy ő is tud fájdalmat okozni, rossz perceket, napokat. Hamar rájött azonban, hogy ha a másik fél nem tudja, miért ellenségesek vele, akkor nincs is értelme az egésznek. Most már sokkal inkább azért idegesítette a nyomozót, mert legalább az ilyen alkalmaknál úgy érezte, vissza tud csempészni valamit abból, ami még azelőtt jellemezte kapcsolatukat, mielőtt rájött, hogy hazudott neki, hogy elárulta.

-          Beckett kénytelen lesz megszokni az új helyzetet! – válaszolta magabiztosan, cseppnyi bizonytalanság nélkül, mire Javi és Ryan gyanakodva pillantottak rá.

-          Ezt hogy érted? A Vaslady belement, hogy egész nap a nyakunkon legyen Ms. Őzike? – kérdezte döbbenten Espo, mire Rick csak sejtelmesen elvigyorodott, és a pihenő felé indulva szólt vissza válla felett.

-          Elkészítem a kávét, mert a végén még előbb kinyírja magát, minthogy Beckett megtehetné! – jegyezte meg, majd hangtalanul nevetve sétált be a helyiségbe, ahol Bamby olyan kitörő örömmel fogadta, mintha a Megváltó érkezett volna hozzá, Ryan és Javi pedig először egymásra néztek értetlenül, majd a kapitány irodája felé emelték tekintetüket, ahol már legalább 10 perce bent volt felettesük.

Kate úgy érezte, mintha az egész világ összeesküdött volna. Minden idegszála azt suttogta, ez csak egy rémálom, és hamarosan felébred belőle, de az esze tudta, hogy ez nagyon is a valóság. A Vaslady, aki az imént közölte vele, hogy Bamby 24 órán át a felügyelete alá tartozik, most komoly arccal várta az elért hatást, vagy legalábbis azt, hogy az egyik legjobb nyomozója megeméssze a hallottakat.

-          Beckett nyomozó, itt van még? – kérdezte cseppnyi humorral, mire Kate döbbenten rázta meg a fejét, és hitetlenkedve nézett a kapitányra.

-          Asszonyom! Ezt nem gondolhatja komolyan! Ez a nő… - mutatott ki az ajtón Beckett, majd megrázkódott, mert még a gondolata is borzasztó volt a számára, hogy Rick legújabb hódításával töltse a napot, elkalauzolja, és vigyorogva válaszoljon minden kérdésére – ez a nő… már most kikészít! Inkább lőjön le! – nézett könyörgőn felettesére, de Gates határozottan rázta meg a fejét.

-          Sajnálom, nem segíthetek! Mr. Castle nagyon jó érveket hozott fel a dolog mellett!

-          Például mit? A hölgyike mellméretét?! – háborgott Kate, mire a kapitány mosoly nélkül állt fel a székről, és vette le szigorúan összehúzott szeme elől a szemüvegét.