Gyilkos kísérlet 11. rész

11. rész

Ujjai szorosan, mégis gyengéden fonódtak felkarjára, így kényszerítve a megállásra, ő pedig, kíváncsian nézett vissza rá. A kék szemekből magabiztosságot, és melegséget olvasott ki, mely azonban egyáltalán nem váltott ki belőle még csak hasonló érzelmeket sem, mint amikor Rick tekintetében merült el.

-          Hiszel a sorsban, Becks? – villantotta rá legelbűvölőbb mosolyát a férfi, majd a választ meg sem várva, folytatta – nem véletlenül találkoztunk ma…

-          Nem! Szándékosan jöttünk ide! – kotyogott közbe Rick morcosan, aki már előre tudta, mire megy ki a játék, és már a gondolattól is rosszul volt, Gary azonban elengedte a füle mellett a rosszindulatú megjegyzést, és kék szemét továbbra is a nőre szegezve, folytatta.

-          Gyere el velem ma este vacsorázni! Annyi mindent szeretnék neked mesélni, és rólad is mindent tudni szeretnék, hogy mi történt veled az elmúlt 15 évben! – kérlelte könyörgő tekintettel a nőt a férfi, aki azonban hezitált. Nem tudta, mit feleljen. Ha igent mond, azzal egyértelművé teszi az írónak, hogy közöttük semmi sem lehet. Ha viszont nemet, talán elszalasztja élete egyik lehetőségét, és ki tudja, hogy kell-e még egyáltalán Ricknek, hogy vár-e még rá az író.

-          Tekintettel arra, hogy egy gyilkossági ügy kapcsán találkoztunk újra, nem hinném, hogy jó ötlet lenne egy vacsora… - hárította volna el az ajánlatot Rick legnagyobb megkönnyebbülésére a nyomozó, de Gary nem adta fel.

-          Ugyan, Becks! – simított végig a nő karján bensőségesen, mire Castle féltékenyen húzta össze a szemöldökét, miközben az, folytatta – megértem az érveidet, de már olyan régen találkoztunk! Tudod, mit? Megígérem, hogy az ügyről szót sem ejtünk! Sőt! Egyáltalán nem beszélgetünk… régen sem beszélgettünk túl sokat, igaz? – kacsintott cinkosan a nőre az orvos, mire Kate kínosan feszengve mosolyodott el, majd nehezen bólintott. Úgy gondolta, semmit nem árthat, ha egy régi ismerőssel vacsorázik, és úgy érezte, tartozik ennyi revanssal az írónak azért, amit az elmúlt egy hónapban vele tett.

-          Rendben! Este nyolc, megfelel? Addig biztosan végzek… - ajánlotta fel mosolyogva, mire Gary beleegyezőn bólintott.

-          Ha nem jön közben sürgős eset, akkor nyolcra érted megyek – ígérte meg Gary boldogan, miközben Rick úgy érezte, a világ omlik össze körülötte. Egyszerre lett volna kedve hangosan felkacagni, és a csalódottságtól felüvölteni. Képtelen volt elhinni, hogy megint végig kell néznie, ahogy a nő összejön valaki mással, amikor ő is ott van mellette. Nem értette, mire volt jó a pihenőbeli meghitt pillanat, ha most minden további nélkül elfogadja a vacsorameghívást. Sokszor hallotta már, hogy a történelem ismétli önmagát, de ezt már nevetségesnek tartotta. Egy orvost már túlélt a nő mellett, és valahogy nem vágyott még egyre. Gondolataiból Kate hangja rántotta ki.

-          Inkább az étteremben találkozzunk! Ha közbejön valami, majd hívlak – javasolta Kate magabiztosan, mire Gary éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor a hangosbemondóban felcsendülő női hang a nevét kezdte harsogni, és követelte, hogy jelenjen meg a kettes kezelőben. Gary bocsánatkérőn tárta szét karjait, és mosolyogva vonta meg vállát.

-          Ilyen egy orvos élete… - jegyezte meg sóhajtozva, mire Rick fintorogva húzta el a száját.

-          Juj, de sajnáljuk, hogy máris mennie kell… - motyogta orra alatt utálkozva, miközben Gary még gyorsan megnevezte az éttermet, ahol találkoznak, majd sietve távozott. Kate még néhány másodpercig a távolodó alak után nézett, majd nagyot sóhajtott. Nem tudta kiűzni szívéből a rossz érzést, mely hatalmába kerítette, ahogy a kis hangokat sem, melyek azt suttogták, nem a legjobb ötlet volt elfogadni a vacsorát. Rick szomorúan figyelte a nőt, ahogy az orvos után néz, és szívébe a féltékenység zöld szemű szörnye egyre hatalmasabbra nőtt.

-          Hozd Hamupipőkét, visszamegyünk a kapitányságra – rántotta vissza a jelenbe Kate határozott hangja, mire elhúzta a száját, és a még mindig a bódé előtt üldögélő, újságot lapozgató szőkeségért indult, aki boldogan követte őt az autóig. Beszállva Kate éppen indított volna, amikor megszólalt a mobilja. Néhány rövid szó után letéve a kagylót, Rick felé intézte a szavait. – Lanie hívott. A halál pontos ideje hajnali két óra. A tettes óvatos volt, sem DNS, sem ujjlenyomat.

-          Vagy profi volt… - jegyezte meg óvatosan Rick, mire Kate égnek emelte a szemét.

-          El ne kezd, Castle! – figyelmeztette Beckett hangsúlyosabban az írót, mint szerette volna, mire Rick védekezőleg emelte fel a kezét.

-          El kell ismerned, hogy kicsit sok a véletlenből! Van egy halott gyógyszerészünk, akit úgy öltek meg, hogy a tettest nem vette fel a kamera, nem hagyott semmiféle nyomot, ráadásul, az áldozat, egy olyan készítmény tesztelésén dolgozott, ami, ha piacra kerül, milliókat fog érni! – merült bele egyre inkább az elméletgyártásba a férfi, mire Kate szemét forgatva indította el az autót, Bamby pedig tátott szájjal, lenyűgözve hallgatta az írót.

-          Igen? Mégis kire gondolsz? C.I.A? Nemzetbiztonság? – sorolta a Castle elméleteinek legfőbb szereplőit Beckett, mire Castle büszkén, öntelten mosolyodott el.

-          Annál sokkal durvább! Szerintem, a maffia keze van a dologban… - jelentette ki, mire Bamby felsikkantott a hátsó ülésen, de amikor Kate szúrós szemmel ránézett, tenyerével fogta be a száját, úgy fülelt tovább, míg Rick alsó ajkát rágcsálva, hirtelen felkiáltott – nem is a maffia! Lehet, hogy egy terrorista csoport, amelyik…

-          Castle! Csillapodj! – nyugtatgatta a teljesen felpörgött írót elnéző mosollyal a nő, miközben megállt a piros lámpánál – van egy olyan érzésem, hogy az ügy sokkal póriasabb lesz annál, mint képzeled – jósolta meg racionalistán a jövőt Kate – először is. A készítmény még kísérleti stádiumban van, tehát semmit nem ér. Másodszor, az áldozat csak a kísérleti állatokhoz fért hozzá, magához a szerhez nem! Harmadszor…

-          Elég lesz! Köszönöm! – állította meg a nőt feltartott kezekkel Castle morcosan – csak egyszer tennéd meg azt a szívességet, hogy nem rontod el a játékomat a logikáddal! – morgott durcásan, mire Kate megint elmosolyodott, és inkább szó nélkül vezetett tovább. Alig öt perce autóztak, amikor megint Castle törte meg a csendet – szóval, együtt vacsoráztok a doktor bácsival? – kérdezte csak úgy mellékesen, mire Kate megint elfojtott egy mosolyt. Jól esett neki az író rosszul leplezett féltékenysége, visszahozta azokat a pillanatokat, melyek az utóbbi egy hónapban teljesen elmaradtak a kapcsolatukból.

-          Igen – felelte szűkszavúan, mire Rick ajakcsücsörítve bólogatott.

-          Mégis, milyen emlékeket akar feleleveníteni veled? – kérdezgetett tovább, mire most már Bamby is előrébb csúszott az ülésben, és szemét tágra nyitva, kíváncsian hallgatózni kezdett. – Egyáltalán, mennyire közeli barát? Mert ugye, azt mondtad, egy régi ismerős, de ez lehet évfolyamtárs… mondjuk az nem lehet, mert te jogra jártál, az pedig láthatóan meglepte, hogy rendőr lettél, tehát nem is találkoztatok azóta. Szóval, ti ketten, nagyon közeli barátok sem lehettek, akkor tartottátok volna a kapcsolatot…

-          Rendben! – állította le erélyes hangon a szóáradatot Kate – ha minden áron tudni akarod, igen, jártam vele! Fél évig! Az egyetemi banketten ismerkedtünk meg, és járni kezdtünk, egészen karácsonyig, amikor hazamentem a szüleimhez… utána már nem mentem vissza, így elvesztettük egymást – fűzte hozzá halkan, és Rick azonnal tudta, mire gondol a nő. Édesanyja halálára, amikor karácsony után nem sokkal elveszítette, és abbahagyta a jogi egyetemet. Együtt érzőn hallgatott el, és hagyta volna, hogy a csend körbeölelje őket, de Bamby értetlenül kiáltott fel.

-          Elpuskázott egy ilyen fickót?! Nem látta, hogy néz ki?! Maga a görög Isten! - ájuldozott teátrálisan, majd értetlenül, megrovón fűzte hozzá – mégis mi volt annyira fontos, ami miatt egyedül hagyott kallódni egy félistent?! – kérdezte hitetlenkedve, de Kate nem válaszolt, csak némán az útra összpontosított. Megtehette volna, hogy felel a feltett kérdésre, de úgy érezte, semmi köze hozzá a nőnek, kit veszített el, és miért döntött úgy, ahogy. Bamby azonban folytatta – mindegy, most még jóváteheti az akkori baklövést! Elmegy vele vacsizni, és leteperi! Garantálom, hogy el sem fogja engedni ezután! Ha csak elképzelem, milyen lehet a teste a köpeny alatt… - hunyta le a szemét Bamby nagyot sóhajtva, mire Castle mérgesen felhorkant.

-          Köszönjük a jó tanácsot, de nem kértük! – vakkantotta oda a nőnek, aki meglepődve kapta oda először a tekintetét, majd szája sarkában mindent tudó mosollyal figyelte, hogy az író a nyomozó felé fordul, aki éppen leparkolta az autót a garázsban - Gondolom, sok megbeszélni valótok lesz, ugye? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára, mire Kate megrántotta a vállát.

-          Bizonyára kíváncsi lesz majd rá, miért hagytam el… - vélte elgondolkodva Beckett, és most már egyáltalán nem tartotta jó ötletnek a vacsorát. Semmi kedve nem volt felidézni anyja halálának estéjét, vagy az érzéseiről beszélni. Az egyetlen ember, akinek ezt megtette, és aki előtt nem szégyellte gyengeségét, az Castle volt.

-          Még jó, hogy! Tök joggal kérdezi majd meg! – háborodott fel Bamby, mire egy újabb szúrós pillantást zsebelhetett be, ezúttal mindkettejüktől, így inkább csendben maradva kikászálódott az autóból, és a lift felé tipegett.

Alig felértek, Espoék siettek eléjük. Miután Kate beszámolt róla, mit intéztek a kórházban, utasította a fiúkat, hogy nézzenek utána a labornak, és az igazgatónak is, az asztalához ülve figyelte, ahogy Bamby elfoglalja szokásossá vált helyét, és unatkozva rágcsálja ceruzája végét. Néhány perc múlva, Castle jelent meg, két kávéval a kezében. Az egyiket Beckettnek nyújtotta, aki hálás mosollyal az ajkán köszönte meg, a másikba pedig jóízűt kortyolt volna, de Bamby kikapta a kezéből, és megelőzte.

- Köszcsi, ez nagyon rámfért! Ez a fojtigáló keresés egészen kimerít! – nyafogta kényeskedve, mire Rick égnek emelte a szemét, és éppen visszaindult volna újabb kávét készíteni, ezúttal magának, amikor Bamby folytatta – arra gondoltam, hogy ha már a nyomozó kirúg a hámból, követhetnénk a példáját! Mit szólna egy közös vacsihoz, Mr. C? – rántotta fel egyik szemöldökét a szőkeség, majd ujját játékosan futtatta végig a férfi mellizmán – ne aggódjon, lesz desszert is! – kacsintott a férfira, mire Rick nagyot nyelve nézett a döbbenten ránéző Beckettre, Bamby pedig türelmesen, hatalmasra nyitott szemekkel várta a választ.