10. rész
Kate álmodott.
Álmában az író karjai között feküdt, szorosan hozzásimult az izmos mellkashoz,
miközben tarkóján érezte meleg leheletét. Ahogy megfordult a karjaiban,
egymásra mosolyogtak, és a férfi puhán megcsókolta. Csókja olyan édes, és finom
volt, mintha nem is álmodna, hanem a valóságban érintené meg. Kate résnyire
nyitotta ajkát, és hagyta, hogy a férfi selymes nyelve beljebb nyomuljon,
miközben karjaival átfonta a nyakát, és szorosan magához húzta. Nyelvük lágy,
lassú táncba kezdett, mialatt Kate érezte, hogy Castle tenyere végig cirógatja
testét. Amikor ajkaik elváltak, ő felnyögött az érzéstől, ahogy a férfi nyelve
végig szántott nyaka vonalán.
-
Csak álmodom… - suttogta nagyokat sóhajtva Kate,
miközben Rick ajka már melle vonalán simított végig – hazamentél… ez csak…
-
Álom – fejezte be a megkezdett mondatot Rick, majd
ismét ráhajolt a nő ajkára, és szenvedélyesen megcsókolta. Nyelvük izgatón
barangolta be a másik szájának legrejtettebb zugait, miközben Kate hanyatt
feküdt a kanapén, Rick pedig fölé hajolt, és a csók megszakítása nélkül
helyezkedett el rajta, ügyelve, hogy ne nehezedjen a nőre túlságosan. Kate
ujjai vágyakozva túrtak a férfi hajába, miközben testük szorosan összepréselődött.
Rick keze érzékien vándorolt végig a nő testének vonalán, felfedezve minden
hajlatot, majd mialatt ajka nyakára, majd melle vonalára vándorolt, egyesével
pattintotta ki a nő ingének gombjait, és ahogy szabaddá vált a selymes bőr, úgy
követte ajka az utat. Kate lélegzete elakadt, ahogy megérezte a férfi forró
ajkát melltartóba bújtatott mellein, majd visszafelé vándorolt nyakára, és
ajkára, miközben a nő tenyere végig szántott hátán, csípőjén, hogy aztán izmos
fenekébe markolva préselje hozzá csípőjét.
-
Ez nem álom... -–nyögte nehezen a szavakat Kate,
miközben ismét a férfi hajába túrt, és szinte kényszerítette, hogy
belenézhessen a mélykék, vágytól csillogó szemekbe – tényleg itt vagy… -
suttogta a nő zihálva, miközben érezte, hogy Rick minden porcikájában megremeg
az érintésétől.
-
Itt vagyok, és nem… nem akarok hazamenni… - suttogta
vissza Rick kétségbeesve, mert attól tartott, a nő eltaszítja magától, megint
eltávolodik tőle, mint délelőtt, amikor megcsókolta. – Kate, gondolkodtam…
-
Sss! Ne gondolkodjunk… csak most az egyszer ne! – súgta
vágytól rekedt hangon a férfi szájába a szavakat Kate, majd lágyan megcsókolta.
Nyelvével finoman simított végig alsó ajkán, mire Rick szenvedélyesen csókolt
vissza. Tisztában volt vele, hogy a nő most hagyja, hogy a vágyai vezéreljék,
ahogy azzal is, talán később mindketten megbánják majd mostani döntésüket,
mégis képtelen volt eltolni magától, és hazamenni. Ehelyett türelmetlenül, és
egyre vadabbul csókolta, miközben kezével a telt halmokat kényeztette, és
feszülő ágyékát a nő öléhez dörzsölte. Kate belenyögött a csókba, amikor megérezte,
hogy Rick keze végig simít hasán, majd farmerja gombját kigombolva, becsúszik a
résen, és már legérzékenyebb pontját kényezteti. Vágytól feltüzelve kúszott
előre az ő keze is a férfi hátáról, és villámgyors, izgatott mozdulattal
oldotta ki a nadrágszíját. Keze megtalálta az utat az ing alá, végig simogatta
a remegő izmokat meztelen mellkasán, hogy aztán lejjebb vándorolva, ráleljen a
feszülő férfiasságára, és lassú simogatással kezdte még inkább ingerelni. Rick
most megszakította a csókot, és elhomályosult tekintettel nézett a kipirult
arccal, levegő után kapkodó nőre.
-
Megőrjítesz, Kate Beckett! – zihálta rekedt hangon,
mire Kate elmosolyodott, és újból megcsókolta. Ajkuk forrón, vágyakozva tapadt
össze, miközben Kate hagyta, hogy a férfi lejjebb húzza róla a nadrágot, majd ő
is kiszabadította a férfi vágyának bizonyítékát. Csípőjét kissé megemelve
sürgette a férfit a beteljesülésre, aki most nyakát, arcát, állát hintette tele
apró csókokkal, majd csípőjét épphogy megmozdítva hatolt a nő vágytól izzó
ölébe. Mindkettejük ajkáról hatalmas sóhaj tört fel, ahogy megérezték a
másikat, de ebben a pillanatban megszólalt a nő mobilja. – Istenem! Ne! –
fohászkodott az ég felé Rick, miközben minden porcikája beleremegett a
mozdulatlanságba, majd a nőre nézett, és szinte könyörögni kezdett – Kérlek, ne
vedd fel… könyörgöm – csókolta meg a nő cseresznyeajkait a férfi, mire Kate
jobb kezével a telefon után nyúlt, és elnémította.
-
Kérj, és megadatik – kacsintott a férfira huncutul,
majd lassan megmozdult alatta, mely ritmust azonnal felvette az író is, és
lágyan ringatózva, összhangban mozogva élvezték a pillanatot.
-
Hiányoztál! Minden… porcikád hiányzott – suttogta a
csókba Rick, majd a csók, és mozgása is egyre szenvedélyesebb lett. Szívük
majd’ szétvette bordáikat, ahogy a gyönyör felé közeledtek, és amikor már csak
egy pillanat választotta el őket a beteljesüléstől, Rick épp csak egy kis
lökéssel jutatta el szerelmét a mennyországba. Amikor érezte, hogy Kate körme
végig szánt a gerincén, ismét mozogni kezdett, és néhány pillanat múlva az ő
testét is elárasztotta a mámor. Levegő után kapkodva fúrta fejét a nő nyakának
vonalába, mélyen magába szívva az ismerős cseresznyeillatot, majd fejét kissé
elfordítva apró, de annál édesebb csókokkal szórta tele, hogy aztán ajkára vándoroljon,
és szerelmesen megcsókolja. – Szeretlek, Kate – súgta a nőnek lágyan, mire Kate
felsóhajtott, és finoman eltolta magától. Ahogy Rick felegyenesedett, Kate
kibújt alóla, és mindketten felültek a kanapén. Rick csalódottan figyelte,
ahogy a nő némán, zavartan gombolja be nadrágját, majd ingét. – Kate? –
szólította meg halkan a nőt, és hangjában félelem csengett. Annak ellenére,
hogy számított erre a reakcióra, szíve mélyén remélte, hogy most rendbe tudják
hozni kettejük dolgát.
-
Vissza kell hívnom Ryan-t – jegyezte meg Kate hivatalos
hangon, mint aki nem is hallotta, amit a férfi mondott neki az imént, majd
felállt, és ujjaival hajába túrva igazította meg kócos tincseit, hogy aztán a
telefonhoz nyúlva, kollégáját tárcsázza. Amíg a válaszra várt, fél szemmel
látta, hogy az író is öltözködni kezd. Szívét fájdalom járta át, ha arra
gondolt, milyen gyönyörben volt része, mennyire boldog volt a férfi karjaiban,
és mégis el kell magától taszítania. Tudta, mit akar az író, tudta, hogyan
képzeli el jövőjüket, ahogy azt is tudta, ő képtelen megadni ezt neki. Rick
csalódottan, és keserűen gombolta össze ingét, majd csatolta be nadrágját,
miközben szerelmét figyelte, aki társával telefonált. Nem értette, hogyan
lehetséges az, hogy a karjai között láthatóan elolvad a nő, és minden
ellenállása megszűnik, majd azt követően hirtelen megint hivatalossá, és
távolságtartóvá válik. – Ryan-ék megkapták a végzést, még ma éjjel exhumáltatják
a holttesteket, holnap reggel pedig találkozunk a törvényszéki antropológussal
– közölte a tényeket Kate olyan tárgyilagos hangon, mintha nem is ők
szeretkeztek volna a pihenőben alig 10 perccel korábban.
-
Kate! Beszélnünk kellene, nem gondolod? – kérdezte
Rick, figyelmen kívül hagyva a nyomozással kapcsolatos dolgokat, melyről a nő
beszélt.
-
Nem, Castle! Nem kell! – rázta meg a fejét Kate,
miközben az ajtó felé indult. - Elragadott minket a szenvedély, mindössze ennyi
történt. Veled a szex, több mint csodálatos, és… - próbálta félvállról,
könnyedén ejteni a szavakat, miközben nem nézett az íróra, hogy az ne lássa a
könnyeket, melyek összegyűltek a szemében. Tudta, hiba lenne reményeket kelteni
a férfiban, belekezdeni egy kapcsolatba, melynek aztán ugyanúgy lenne vége,
mint három héttel ezelőtt.
-
Tessék? Neked csak ennyi volt?! – háborodott fel Rick,
és úgy érezte magát, mint, akit gyomorszájon vágtak.
-
Mit vársz, Castle, mit mondjak?! – emelte fel Kate is a
hangját, és keze már a kilincsen volt, amikor megfordult, így láthatóvá vált a
férfi előtt könnyes szeme, mely most barnás árnyalatban ragyogott a
félhomályban – Mondjam azt, hogy szeretlek? Igen, szeretlek! De semmi értelme
újra kezdeni, ha aztán a vége megint ugyanaz lesz!
-
De talán… - próbálkozott kétségbeesetten meggyőzni a
nyomozót az író, de Kate felemelt kézzel állította meg.
-
Én most hazamegyek, Castle! Jó éjszakát, holnap
találkozunk! – fűzte még hozzá, majd távozott, Rick pedig összetörve hanyatlott
le a kanapéra, mely korábban tanúja volt szenvedélyes szeretkezésüknek.
Elgyötört mozdulattal túrt a hajába, miközben igyekezett megfejteni az okát
Kate ellenkezésének, de nem jutott előrébb. Végül nagyot sóhajtott, és ő is
hazament.
Kate és Rick
szinte egyszerre érkeztek a boncterem elé, és amikor be akartak lépni,
egyszerre nyúltak a kilincs után. Megdöbbenve pillantottak le kezükre, majd Kate
hirtelen elrántotta a kezét, mintha megégette volna magát.
-
Szia! – köszönt az író távolságtartón, mire Kate
felpillantott rá, és összefonódott a tekintetük.
-
Szia! – köszönt vissza zavartan a nyomozó, majd hagyta,
hogy Rick szélesre tárja az ajtót, és beléptek a helyiségbe. Odabent már várta
őket Lanie, aki azonnal felpattant, és eléjük sietett.
-
Sziasztok, gyerekek! – köszönt vidáman, mire mindketten
bólintottak, és ez elég volt ahhoz, hogy Lanie éles szemeivel azonnal
észrevegye, hogy nem stimmel valami a két ember között – amint látjátok,
megérkeztek a hulláitok – mutatott körbe széles karmozdulattal a teremben a nő,
ahol az összes fém asztalon egy-egy csontváz, vagy félig oszló tetem volt.
-
Ez… undorító – húzta el a száját finnyáskodva Castle,
és Kate éppen egy epés megjegyzést akart tenni, amikor egy vidám, csilingelő
kacagás harsant fel az egyik szekrény mögül.
-
Richard Castle! Ha jól látom, még mindig finnyás vagy!
– lépett elő most a hang gazdája, egy 30 év körüli, magas, modell alkatú, szőke
hajú nő, aki szélesen mosolyogva lépkedett közelebb hozzájuk, Kate pedig
féltékenyen figyelte, hogy az író kék szemébe a kezdeti bizonytalanság után, a
felismerés szikrája kezd csillogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése