A múlt démonai 24. rész

24. rész

Castle nagyot nyelve azon gondolkozott, vajon, miért nem válaszol a vallomására Kate. Fejében ezer és egy variáció játszódott le, kezdve azzal, hogy a nő talán ismét megbánta, hogy vele töltötte az éjszakát. Talán nem bízik abban, hogy ő valóban képes elvonatkoztatni a házassági ajánlattól, hogy ő valóban képes csak vele lenni, papír nélkül. Éppen azon volt, hogy ismét megerősíti a nőnek, hogy soha többé nem hozza fel az esküvő témáját, amikor Kate végre hajlandó volt megszólalni.

-          Fantasztikus volt? Biztos? – kérdezte látszólag ártatlanul, de Rick gyanakodva húzta össze a szemöldökét. Belenézve a ravaszul villanó zöldes szempárba, már tudta, hogy ismét bűnhődnie kell valamiért, de jelen pillanatban, fogalma sem volt, ezúttal miért. Erősen gondolkodni kezdett, végig pörgetve fejében minden apró mozzanatot, ami az elmúlt néhány napban történt, de semmi nem jutott eszébe, így lassan, megfontoltan válaszolt.

-          Igen… biztos… - felelte bizonytalanul az író, mint aki nem tudja, ez-e a helyes válasz, miközben keze a nő derekát simogatta, és élvezte, ahogy Kate ujjai a tarkóját cirógatják.

-          Tehát fantasztikus… - ízlelgette a szót lassan Kate, majd elhúzott szájjal, töprengve nézett a férfira – biztos, hogy nem csak „elég jó”? – idézte fel az író azon szavait, mellyel a legutóbbi éjszakájukat minősítette Eva-nak, mire Rick lehunyt szemmel káromkodott az orra alatt. Gondolhatta volna, hogy azért a szúrós kijelentéséért, még fizetni fog, és mint általában, a nyomozó ezt is akkor adta vissza, amikor a legkevésbé számított rá. Nem azonnal szedte le a tíz körméről érte, hanem most, amikor már azt hitte, minden rendben közöttük. Zavartan hajtotta le a fejét, majd nagyot sóhajtva nézett a számonkérő zöldes-barna szemekbe.

-          Azt igazából nem is gondoltam komolyan… - rántotta meg a vállát bűnbánó mosollyal az arcán Rick, és Kate alig állta meg, hogy ne jelenjen meg a szája szegletében bujkáló mosoly, míg a férfi folytatta. – csak tudod… olyan hideg voltál velem, pedig olyan gyönyörű volt az éjszaka, és én… én csak azt akartam… - dadogta tovább Castle, Kate pedig érezte, hogy már nem sokáig tud úgy tenni, mintha haragudna. Noha, meg akarta leckéztetni a férfit, most megsajnálta, és még mielőtt a mondatot befejezhette volna, két keze közé fogta az arcát, és lágyan megcsókolta. Csókja sokkal inkább volt szerelmes, semmint érzéki, Rick-et mégis tűzbe hozta. Nyelve végig siklott a nő ajkán, így kérve utat magának, melyet azonnal meg is kapott, és lassú, őrjítő táncba kezdett a nő szájában, így felforrósítva Kate vérét. Keze akadálytalanul siklott a köntös kivágásán keresztül a formás mellekre, melyet tenyerébe véve kezdett finoman cirógatni, és elégedetten hallgatta, hogy a nő felnyög az érintésre, karjait a nyaka köré fonja, és szorosan hozzásimul, csípőjét pedig lassan, körkörösen mozgatja ölén, melyre férfiassága azonnal reagált. Ajka most elhagyva az édes ízű ajkakat, a nő nyakára vándorolt, és puha csókokkal szórta tele, majd haladt egyre lejjebb, a köntös kivágásánál a mell vonalára, míg másik kezével, mellyel eddig a nyomozó hátát simogatta, fürgén bontotta ki a köntös selyem övét, hogy aztán beljebb hatolva, már a meztelen bőrt simogassa. Kate tüdejéből hangos sóhaj szakadt fel, miközben lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést.

-          El… fogunk késni… - zihálta vágytól rekedt hangon, mire a férfi most szorosan megfogva derekát, felállt a székről. Kate átkulcsolta lábaival az író derekát, aki a háló felé indult vele. Beérve finoman az ágyra fektette édes terhét, majd elhelyezkedve a nő fölött, végig csókolva mellét, vállát, hámozta le róla a köntöst, mialatt Kate végig simogatta a hátát, és csípőjéhez érve, türelmetlenül rántotta le a férfiról a boxert.

-          Lássuk csak… - hintett apró csókokat a nő ajkára a férfi – szenvedélyes szeretkezés… kontra unalmas aktahegyek az irodában… Javi és Ryan társaságában… - vázolta a lehetőségeket Castle, és minden szó után egyre lejjebb vándorolt az ajka, Kate pedig egyre mélyebbeket sóhajtott.

-          Ha Gates… megtudja, hogy elkéstem… - nyögte nehezen véve a levegőt a nyomozó, mert Rick nyelve már legérzékenyebb pontját birtokolta, majd visszafelé kezdte csókolni, és amikor arcuk egy magasságba került, vágytól elhomályosult tekintetét a nő csillogó szemébe fúrta.

-          Ígérem, gyors leszek – kacsintott a férfi a nőre, mire Kate elmosolyodva fúrta ujjait a sűrű hajba, és húzta magához olyan közel, hogy forró lehelete égette a férfi ajkát.

-          Máris túl sokáig tart – búgta érzékien szinte a szájába a szavakat, mire Castle kajánul elvigyorodott, és abban a pillanatban vált eggyé a nővel, ahogy ajkuk forrón tapadt a másikéra. Mozgásuk ezúttal türelmetlen volt, vad és szenvedélyes, de éppolyan édes, mint eddig bármikor, miközben egy percre sem szakították meg a csókokat. Amikor Castle érezte, hogy Kate körmei végig szántanak gerince mentén, egy utolsó lökéssel követte szerelmét a mennyországba, majd kimerülten a nőre hanyatlott, és a fülébe súgta.

-          Csodálatos voltál… - búgta rekedten Rick, majd fejét felemelve nézett a nőre, aki elmosolyodott, hiszen tudta, mit vár tőle az író. Nem tudta kihagyni a lehetőséget, hogy gonoszkodjon egy kicsit, ezért megsimogatta a férfi arcát, és elhúzott szájjal válaszolt.

-          Te sem voltál rossz – vetette oda, és alig bírta visszafojtani a kacagást, mely belülről feszítette, amikor meglátta Castle elképedt arcát, ahogy levegő után kapkodva, kikerekedett szemekkel néz vissza rá. Kék szemében hitetlenkedés csillogott.

-          Nem voltam rossz?! – ismételte meg döbbenten az elhangzottakat, mire Kate rántott egyet a vállán, és kibújt a férfi alól, hogy újra magára vegye köntösét. Az ágyon ülve, félvállról nézett a könyökén támaszkodó, tátott szájjal rábámuló íróra.

-          Igen… úgy is mondhatnám… - gondolkodott el látványosan, égnek emelt tekintettel a nyomozó, mint aki a megfelelő szavakat keresi, majd kibökte – „elég jó” voltál. – vigyorgott pimaszul az íróra, aki amint felfogta a szavak értelmét, először megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd bosszúsan, látszólagos felháborodással kapott a felállni készülő nyomozó után, és visszarántva az ágyra, maga alá szorította, így a nőnek esélye sem volt menekülni, láthatóan azonban nem is akart. Rick finoman, ujjaival fésülte ki a nő arcába hullott selymes tincseket, majd egész közel hajolva súgta.

-          Élvezed, amikor büntetsz, ugye? – kérdezte kihívón csillogó tekintettel, mire Kate kissé megemelte a fejét, és lágyan megcirógatta nyelvével a férfi alsó ajkát.

-          Ne tégy úgy, mintha te nem élveznéd – búgta érzékien, mire Rick elmosolyodott, és kezével finoman végig simítva a karcsú testet, megcsókolta a nőt.

-          Minden pillanatát – felelte vissza, és ismét eggyé vált ajkuk. Lassan, ráérősen csókolták a másikat, és amikor levegő hiányában megszakították a csókot, Kate fészkelődni kezdett a férfi alatt.

-          Muszáj indulnunk, még rengeteg munka vár ránk – jegyezte meg kelletlenül, mire Rick hagyta, hogy felálljon az ágyról, és a fürdő felé vegye az irányt.

-          Na, és a kávé? – kiáltott a nő után, aki már megengedte a zuhanyt, és onnan kiabált vissza.

-          Nincs idő, majd iszunk az őrsön – hallotta a kiszűrődő hangot, majd gondolt egyet, és a nő után indult, hogy időt spórolva, együtt zuhanyozzanak. Amikor pajkos mosollyal az ajkán belépett, a nyomozó már a zuhany alatt állt, és éppen tusfürdővel kente be karcsú testét, mire Rick érezte, hogy kiszárad a szája. Amint azonban megfordult a fejében, hogy csatlakozik, Kate hangját hallotta meg a kabinból – Castle, kifelé! Így is késésben vagyunk, és ha csatlakozol, Gates elevenen nyúz meg! – utalt arra Kate, hogy kettejüknek együtt jóval tovább tartana a zuhany.

-          Honnan tudná meg Gates, hogy csatlakoztam? – forgatta ki szándékosan a nő szavait Rick, annak ellenére, hogy tudta, ezzel bosszantja leginkább, és a válasz nem is váratott magára sokáig. Ebben a pillanatban ugyanis, nyílt a kabin ajtó, és egy cseresznye illatú tusfürdő doboza repült ívben Castle felé, ami hangosan koppant a meztelen mellkason.

-          Tűnés! – kiáltott ki mellé a nő, mire Rick kacagva távozott.

Egy órával később Beckett és Castle néma összhangban léptek ki a liftből a kapitányság épületében. Kate sietve nézett körbe, remélve, hogy a kapitány nem látja meg, hogy legalább egy órát késtek. Miután lezuhanyozott, még meg kellett várnia, hogy Rick is végezzen, majd be kellett ugraniuk a lakására, hogy átöltözhessen, és még kávét is vettek egy közeli kávézóban, mert a férfi mindenáron ki akart próbálni egy új helyet. Ennek eredményeképpen kellett most halkan az asztaláig surranniuk. Amikor helyet foglaltak, Castle önelégülten vigyorogva sandított körbe, majd szerelmére nézett, aki már a számítógépet kapcsolta be.

-          Látod? Senki nem gyanítja, hogy elkéstünk, és ennek tetejébe, még a nap is jól indult, igaz? – húzta fel a szemöldökét cinkosan Rick, így utalva szenvedélyes szeretkezésükre, mire Kate szája sarkában is mosoly jelent meg, ahogy felidézte magában a reggeli képeket, Castle pedig folytatta – legalábbis az én reggelem jól indult. Mert fantasztikus volt, Kate… nem csak „elég jó” – hangsúlyozta ki a férfi, és Kate már éppen válaszolni akart, amikor egy erőteljes hang szakította félbe, mely közvetlenül mellettük csattant.

-          Mi volt olyan fantasztikus, hogy több mint egy órát késtek?! – dörrent fel Gates kapitány hangja, mire Kate lehunyta a szemét, Castle pedig, nagyot nyelve fordult a nő felé.