A múlt démonai 11. rész

11. rész

A szőkeség még mindig szélesen mosolyogva közelített a tátott szájjal rábámuló, de egyre jobban vigyorgó író felé. A kék, orvosi egyenruha úgy állt tökéletes alakján, mintha rászabták volna, kiemelve telt melleit, és karcsú csípőjét, ahogy feléjük ringott, majd megállt Rick előtt, és sötétkék szeme csintalanul csillogott. Kate nagyot nyelt, ahogy a nagy találkozást figyelte, miközben szívéből igyekezett kiűzni a zöld szemű szörnyet, és folyamatosan azt mondogatta magának, semmi köze hozzá, ki ez a nő.

-          Srácok, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Dr… - rántotta ki Kate-et a gondolatai közül Lanie hangja, aki most a szőkeség mellé lépett, és épp azon volt, hogy bemutassa nekik, amikor Rick félbeszakította.

-          Eva Zirov! – fejezte be a nő bemutatását Lanie helyett Castle, mire Lanie is összehúzott szemmel kezdte méregetni a továbbra is csak egymás tekintetében elmélyülő párost, mialatt Castle vidáman folytatta – Te jó ég! Gyönyörű vagy, mint mindig! Semmit nem változtál, Eva, bár legalább ezer éve nem láttalak! – hajolt most oda, és szorosan megölelte a nőt, aki ugyanolyan erősen szorított vissza, Kate pedig könnyeit nyelve figyelte a jelenetet. Egy fájó, szúró érzés kerítette hatalmába, mely azt súgta neki, el fogja veszíteni az írót.

-          Ne öregíts, hé! – ütötte meg a férfi vállát játékosan Eva, miközben kibontakozott az ölelésből, és megsimogatta a férfi frissen borotvált arcát, mire Kate elkapta a tekintetét. Nem akarta látni, hogy a nő ugyanúgy érinti meg a férfit, akit szeret, ahogy ő szokta, amikor még együtt voltak – te sem változtál semmit – pillantott végig az írón szeretetteljesen – még mindig ugyanolyan finnyás vagy, mint régen. De… hova tűnt a képedről a borosta? – húzta fel évődve szépen ívelt szemöldökét a nő, mire Rick zavartan simított végig állán, és futó pillantás vetett Kate-re, aki most büszkén húzta ki magát.

-          Borosta nélkül is marconán jóképű vagyok – kacsintott a nőre komiszul, aki elnevette magát, és bólogatni kezdett.

-          Ez igaz! – mosolygott még mindig, majd mintha csak most vette volna észre az író mellett álló nőt, felé fordult – elnézést, de annyira meglepett, hogy itt találkoztam Rick-kel, hogy be sem mutatkoztunk egymásnak. Eva Zirov.

-          Igen, hallottam! Itt álltam – szúrta oda kissé nyersen Kate, mire a nő meglepetten húzta fel szemöldökét, de nem szólt semmit – Kate Beckett nyomozó vagyok. Ezek szerint, maga az antropológus? – kérdezte kelletlenül, mire a nő bólintott.

-          Igen. Lanie-vel még az egyetemről ismerjük egymást, és amikor az este felhívott, és a segítségemet kérte, azonnal igent mondtam. – magyarázta Eva, majd az egyik asztal mellé állt, és a rajta fekvő csontvázra pillantott – ahogy látja, már meg is érkeztek a tetemek, így neki is láthatunk a munkának. Terveim szerint, holnapra meg is lesznek az eredmények a halál okáról.

-          Ilyen gyorsan? – lepődött meg Kate, mire Eva elmosolyodott.

-          Igyekszem gyors és precíz munkát végezni. Csak így jut időm a magánéletemre - kacsintott az íróra, mire az mindent tudón vigyorgott vissza, Kate pedig úgy érezte, mindjárt rosszul lesz. Mialatt háborgó gyomrával viaskodott, Lanie vette át a szót.

-          Addig ti megtehetnétek, hogy átfutjátok a kartonokat, milyen halálok szerepel bennük, így arra tudnánk koncentrálni, hogy kiszűrjük, a leírt, és a valós halálok egyezik-e.

-          Rendben – igyekezett az ügyre koncentrálni Kate ahelyett, hogy azt figyelte volna, hogyan szemez egymással szerelme és az antropológus – beszélünk a hozzátartozókkal is. – ígérte meg, majd az ajtó irányába indult, Lanie pedig kikísérte. Amikor odaértek, mindketten a csendben beszélgető páros felé pillantottak, akikről lerítt, milyen jól érzik magukat a másik társaságában.

-          Sajnálom, kislány! Ha tudtam volna, hogy…

-          Lanie, ne! Tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor talál valakit, csak azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar – csuklott el a nyomozó hangja, és barátnője részvéttel a tekintetében nézett rá, ő pedig nagy levegőt vett, és büszkén húzta ki magát – Talán ő meg tudja adni neki, amit én nem…

-          Te is meg tudnád adni neki, Kate…

-          Nem. Én nem. – ismerte el szomorúan Beckett, majd nagyot sóhajtott, és a páros felé nézett. – Castle! Mennünk kell! – szólt oda a férfinak, és szívébe jeges tőrként hasított a látvány, ahogy odahajolt az író, és egy puszit nyomott a szőke nő arcára.

Három órával később még mindig a kartonokat nézték át, kigyűjtve minden egyes áldozatnál, hogy hogyan halt meg, majd ezeket folyamatosan faxolták a boncterembe Lanie-hez, így felgyorsítva a munkát. Amikor az utolsó kartonnal is megvoltak, Kate fáradtan nyújtóztatta ki elgémberedett tagjait, majd pillantása a szintén fáradt kollégáira esett, hogy aztán a mellette ülő íróra tévedjen. Castle töprengve nézegette az előtte lévő aktát, de arcán látszott, hogy fel sem fogja, amit olvas. Kate nem mert belegondolni, hogy min járhat a férfi esze, ezért inkább úgy tett, mint aki észre sem vette. Hangosan csapta össze az utolsó aktát, mire Rick meglepetten nézett fel rá.

-          Megijedtél? Talán nem tiszta a lelkiismereted? – kérdezte a férfitól, mire az megrántotta a vállát.

-          Az én lelkiismeretem tiszta, csak elbambultam.

-          Igen, észrevettem – szaladt ki a nő ajkán a gyors válasz, majd dühösen harapta be alsó ajkát, amiért elárulta magát, de már nem tudta meg nem történtté tenni.

-          Arra is kíváncsi vagy, mire gondoltam? – húzta fel pimaszul a szemöldökét Rick, mire most Kate-n volt a sor, hogy vállrándítással válaszoljon.

-          Nem túlzottan érdekel…

-          Eva-n gondolkodtam! – folytatta Rick, mintha nem is hallotta volna a nő válaszát. Tekintete elrévedt a távolba, ajkára pedig mosoly költözött, ahogy folytatta, Kate pedig résnyire nyitott ajkakkal, döbbenten hallgatta. Képtelen volt elhinni, hogy azok után, amit előző éjszaka a pihenőben átéltek egymás karjaiban, a férfi neki számol be egy régi szerelméről – Hihetetlen, milyen gyönyörű még mindig. Okos, magabiztos, van humorérzéke! El sem tudod képzelni, mennyit hülyéskedtünk mi annak idején… - mesélte az író, teljesen beleélve magát a nosztalgiába, Kate pedig nagyokat nyelve hallgatta. Végül elfogyott a türelme, és mivel nem bírta tovább hallgatni a férfit, ahogy tömjénezi a nőt, ingerülten szólalt meg.

-          Castle, mondtam már, hogy nem érdekel! Ha annyira odavagy érte, menj vissza, és hívd el randevúzni! – pattant fel a székről idegesen a nyomozó, és társai felé indult, de még hallotta Castle válaszát, ahogy hasonlóan emelt hangon felel.

-          Talán meg is teszem! – szúrta oda a nőnek durcásan Rick, majd ölbe tett kézzel, morcosan vette tudomásul, hogy Kate még csak hátra sem néz a válaszát hallva. Kate egy pillanatra lehunyta szemét, amikor meghallotta a férfi feleletét, majd megállt a társai előtt.

-          Srácok, kapjátok fel a kartonokat, és keressük fel a hozzátartozókat! Ki kell derítenünk, ők mennyit tudtak az áldozatok állapotáról – utasította a fiúkat, majd amikor azok bólintottak, visszaindult az asztalához, hogy ő is munkához lásson. Az idő így gyorsan elszaladt, és mire mindenkivel beszéltek, döbbenten vették észre, hogy már 20 óra is elmúlt. Kate csalódottan huppant le székére. Ezúttal sem találtak semmi érdemlegeset. Az áldozatok hozzátartozói nem sok információval tudtak szolgálni, azon kívül, hogy elmondták, miért kerültek családtagjaik a klinikára, a halál okának pedig, kivétel nélkül azt nevezték meg, ami a kartonokon is szerepelt. Semmi nem támasztotta alá Oliver nyomozását, de még csak gyanús sem volt semmi. Kate kénytelen volt elismerni, hogy most már csak a törvényszéki antropológiában bízhat, és Eva-ban. Ahogy eszébe jutott a nő, keserűen húzta el a száját. A legkisebb porcikája sem kívánt ismét találkozni vele, de tudta, nem úszhatja meg, ráadásul megint kénytelen lesz végig nézni, ahogy Rick és Eva boldogan cseverésznek, míg az ő szíve megszakad. Lemondóan, és szomorúan sóhajtott, majd kabátjáért nyúlt, és a fiúk felé fordult. - Nyomás haza, fiúk! Holnap Castle és én Lanie-nél kezdünk – közölte nyugodtan, mire mindkét férfi bólintott. Amikor a lift felé igyekezett, hirtelen Castle jelent meg mellette, ő pedig kérdőn pillantott rá.

-          Nem gond, ha hazakísérlek? – kérdezte a férfi félve, mire Kate szemöldöke felszaladt, és már éppen ellenkezni akart, amikor Rick folytatta – néhány holmim még nálad van, szeretném elhozni őket.

-          Persze, nem gond – egyezett bele sajgó szívvel a nő. Bár tudta, hogy kettejük kapcsolatának vége, valahogy jó érzés volt látni, és érezni, hogy Rick még kötődik hozzá. Azzal azonban, hogy a holmiját el akarta hozni tőle, Beckett-nek be kellett látnia, hogy Rick is elfogadta, itt a vége kapcsolatuknak. A lakás előtt kiszállva a liftből, még mindig némán mentek egymás mellett, miközben Kate a táskájában kutatott a kulcsai után. Castle, hogy megtörje a fagyossá vált csendet, beszélgetni kezdett.

-          Holnap akkor Lanie-nél találkozunk, vagy előbb az őrsre megyünk? – kérdezte könnyedén, mire Kate rá sem pillantva válaszolt.

-          Lanie – adta meg röviden a feleletet, majd folytatta – de neked nem kötelező jönnöd.

-          De szeretnék! – jelentette ki határozottan Rick, aki egyetlen alkalmat sem akart elszalasztani, hogy Kate-tel lehessen. A nő azonban félreértette a nagy igyekezetet, és most bosszúsan gondolta arra, hogy Rick így akar ismét találkozni régi ismerősével.

-          Persze, hogy szeretnél jönni, ki ne hagyd a lehetőséget, hogy a nagyszerű, okos, humoros, és még mindig annyira, de annyira gyönyörű Eva Zirov-ot csodálhasd – szúrta oda a férfinak gúnyosan, mire annak magasba szaladt a szemöldöke. Amikor Kate a zárba helyezte a kulcsot, majd elfordította, és kitárva az ajtót, belépni készült a lakásba, kérdő tekintettel fordította maga felé, és szenvtelenül pillantott rá.