A múlt démonai 7. rész

7. rész

Kate lehunyt szemmel élvezte a gyengéd érintést. Gerince mentén borzongás futott végig,

bőre pedig libabőrös lett, ahogy Rick ujjai lágyan cirógatták a sérülést. Nagy levegőt

véve igyekezett nyugalomra inteni szívének vad dobogását, és megköszörülve torkát,

távolságtartón válaszolt.

- Nem, nem a te műved, Castle. Ezt a…, hogyan is nevezted? – nézett most kérdőn

a férfira, és szemében keserűség csillogott, amikor folytatta – a szenvedélyes

udvarlómnak köszönhetem – jegyezte meg bántón, ugyanazokat a szavakat használva,

melyet az író is használt korábban. Rick bűnbánón kapcsolta össze tekintetét a nőével.

- Sajnálom, amit akkor mondtam. – kért bocsánatot halkan, mire Kate nagyot sóhajtott.

- Nem számít! Csak kimondtad, amire gondoltál – jegyezte meg ugyanolyan halkan, és

már mindketten tudták, hogy nem az elmebeteg rajongóról beszélnek, sokkal inkább

arról, ami utána hangzott el.

- Nagyon fáj? – kérdezte most Rick, még mindig összekapcsolva tekintetüket, és Kate a

kék szemekből próbálta kiolvasni, hogy a zúzódásra gondol-e a férfi, vagy arra, amit

mondott. Végül az egyszerűbb utat választotta, és pillantását elszakítva a szomorúan

csillogó szemektől, a lila foltra nézett, melyet még mindig finoman simogatott a férfi

hüvelykujja.

- Nem vészes, éltem át már rosszabbat is – rántott egyet a vállán, és amikor meghallotta

a kávégép hangját, mely jelezte, hogy lefőtt a forró fekete, ki akarta húzni a kezét,

de legnagyobb döbbenetére, Rick nem engedte el. Ehelyett, lassan ajkához emelte,

és lehunyt szemmel, lágy csókot lehelt a sérülésre. Kate lélegzete elakadt, amikor

megérezte, hogy a férfi nyelve hegyével épphogy csak végig cirógatja a foltot,

majd ajka egyre feljebb vándorolt, és közelebb lépve a nőhöz, egyik karját dereka

köré fonta, így húzva magához egész közel, ajka pedig már nyaka vonalát csókolta,

nyelvét izgatón végig húzva rajta. – Cas… Castle… kérlek… - sóhajtott egyre

mélyebbet Kate, miközben tenyerét az író mellkasának támasztotta, így kérlelve,

hogy hagyja abba érzékeinek kínzását. – hagyd abba, kérlek… - suttogta egyre

kevesebb határozottsággal a hangjában, mire Rick most felemelte a fejét, és vágytól

elhomályosult szemekkel nézett a zöldes-barna szemekbe, melyből egyáltalán nem azt

olvasta ki, amire a nő kérte.

- Nem megy, Kate! Képtelen vagyok rá! – suttogta vissza az író, szinte a nő szájába

a szavakat, majd lassan ráhajolt ajkaira, és megcsókolta. Tisztában volt vele, hogy

engedelmeskednie kellene a nőnek, de három hét vágyakozás után, képtelen volt

elengedni. Csókolni akarta, újra ajkán akarta érezni az övét, minden porcikája Kate

után sóvárgott, törékeny teste után, mely olyan tökéletesen simult a karjaiba. Kate

szaggatottan sóhajtott fel, amikor megérezte az oly régóta hiányolt ajkakat az övére

simulni, és szája résnyire nyílt. Annak ellenére, hogy tudta, őrültség, amit művel,

hiszen elhatározta, hogy távol tartja magától a férfit, képtelen volt határozottan ellökni

magától. Vágyott a csókjára, az érintésére, simogató kezére, mely olyan pontosan

tudta, hol érintse meg ahhoz, hogy a fellegekbe repítse. Rick egy pillanatig csak

összeérintette ajkát a nőével, és bár majd’ elemésztette a vágy, hogy teljesen birtokba

vegye a cseresznye ajkakat, mégis csak várt. Várt egy jelre, amit a nő ad meg neki

a folytatásra, és amikor megérezte Kate puha nyelvét, ahogy végig szánt alsó ajkán,

megkönnyebbülten sóhajtott fel, és vette át az irányítást. Nyelve selymesen simult a

nő szájába, és lassú, érzéki táncra hívta, melyet a nő elfogadott, belekezdve ismerős

koreográfiájukba, miközben érezte, hogy a nyomozó átöleli karjával a nyakát, és

közelebb simul hozzá. Testük összepréselődött, és Kate számára nyilvánvalóvá

vált, mennyire vágyik rá a férfi. Belenyögött az egyre szenvedélyesebbé, és

türelmetlenebbé váló csókba, amikor Rick keze derekáról csípőjére, majd farmerba

bújtatott, feszes fenekére vándorolt. Amikor egy pillanatra megszakították a csókot,

zihálva érintették egymáshoz a homlokukat.

- Castle... ez... – suttogta volna Kate rekedt hangon, de Rick ajka újra lecsapott.

- Sss! Kérlek, ne… - suttogta bele a csókba, a nő pedig ismét hagyta, hogy elragadja

a szenvedély. Elnyíló ajkakkal engedte át magát a vágynak. Vére felforrósodott,

ahogy megérezte a férfi kezét inge alá csúszni, ahogy végig simított meztelen hátán,

majd előrevándorolt, és már a melltartóba bújtatott melleit kényeztette. Kate ujjai

vágyakozva túrtak a férfi hajába, miközben nyelvük vad, szenvedélyes táncot lejtett

a másik szájában. Rick gyengéden nyomta a pultnak a nőt, és a csók megszakítása

nélkül simított végig nyakán, arcán, miközben érezte, hogy a finom, kecses kezek

mellkasát cirógatják, és haladnak egyre lejjebb, egészen az övcsatjáig. Ebben a

pillanatban Ryan tépte fel a pihenő ajtaját, mire ők úgy rebbentek szét, mint két

tinédzser, a férfi pedig zavartan igyekezett másfelé nézni.

- Bocs…bocsánat… én csak…. – dadogott Ryan megilletődve. Az egy dolog volt, hogy

tudta, két barátja együtt volt egy ideig, de megint más dolog volt látni őket egymás

karjába simulni. Ezen kívül, már semmit nem értett, hiszen a reggel lezajlott vita

alapján, azt mondta volna, hogy az életben nem fognak még egyszer egy párt alkotni,

most pedig szenvedélyesen csókolóznak a pihenőben. Kate égő arccal igazította meg

ingét, miközben átkozta magát gyengesége miatt, amiért hagyta, hogy elragadják

vágyai, és engedett az írónak. – Szóval… khm… - köszörülte meg torkát Ryan még

mindig kínosan feszengve, majd úgy döntött, rátér jövetele okára. Úgy gondolta,

mindannyiuknak egyszerűbb, ha inkább úgy tesz, mintha semmit sem látott volna

– Megtaláltuk Eric Cartert. Már nem szolgál a seregben, négy hónappal ezelőtt

leszerelték, indulatkezelési problémák miatt. Egy autószerelő műhelyt üzemeltet, alig

félórányira innen, a 72. utcában. – közölte most már hivatalos hangon, és kezében

meglobogtatott egy cetlit, melyen a cím volt olvasható.

- Kösz, Kev! – bólintott Kate társára, és mindketten tudták, hogy nem a nyomozati

munka az egyetlen, amit megköszönt neki, majd Ryan elhagyta a pihenőt. Amikor

Kate is követni akarta, Rick hangja megállította.

- Gondolom, nem akarsz róla beszélni… - vélte csalódottan, mire Kate hátra sem

fordulva válaszolt.

- Nincs miről – jegyezte meg halkan, majd elhagyta a pihenőt, Castle pedig

fájdalommal a szívében követte. Asztalához érve töprengve ült le a nyomozó, majd

összeráncolt homlokkal igyekezett helyére tenni magában az eseményeket. Noha

sokkal inkább a nyomozással kellett volna foglalkoznia, fejéből nem tudta kiűzni

a pihenőben történteket. Újra érezni az író ajkát, simogatását, felért egy kínzással,

különösen úgy, hogy tudta, semmi esély arra, hogy ismét egy pár lehessenek. Rick

egyértelművé tette számára, hogyan is képzeli el a jövőjüket, míg ő még mindig

képtelen lett volna igent mondani egy házassági ajánlatra. Ez pedig olyan szakadék

volt kettejük között, amit nem lehetett átlépni, még akkor sem, ha a másik utáni vágy,

és a másik hiánya láthatóan mindkettejüket felemésztette.

- Beckett, Lanie telefonált, talált valamit – szakította ki töprengéséből Javi hangja,

amint megállt asztala mellett, és jegyzettömbjébe pillantva folytatta – azt mondta, az

áldozat halántékán égésnyomok voltak.

- Égésnyomok? – kérdezett vissza Castle, és Kate csak most vette észre, hogy a férfi is

szokott helyén üldögélt.

- Igen. - bólintott most az író felé Javi, majd tovább beszélt - Lanie szerint, a nyomok

arra utalnak, hogy elektrosokknak vetették alá a kórházban, de mint mondja, a

PTSS egyáltalán nem indokolja ezt a fajta, kezelést. Ilyenkor sokkal hatékonyabb a

gyógyszerezés, a pszichoterápia, vagy a hipnózis.

- Úgy érted, hogy teljesen feleslegesen elektrosokkolták? – döbbent meg Beckett az

újabb fejleményen, mire Javi tanácstalanul rántotta meg a vállát.

- Nagyon úgy tűnik – felelte töprengve, mire Castle diszkréten köhécselni kezdett,

majd széles mosollyal az ajkán állt fel a székről, és a fehér táblához lépett, melyen,

a szokásos módon, helyet kapott az áldozat fényképe, halálának körülményei, a

hozzátartozók, és az esetleges gyanúsítottak. Míg a többiek kíváncsian néztek rá, ő

felemelt egy filctollat, és írni kezdett.

- Talán nem is feleslegesen – jegyezte meg közben – katona, elektrosokk, PTSS –

írta egymás után a szavakat Castle, majd amikor végzett, várakozón nézett a három

nyomozóra, akik értetlenül, felhúzott szemöldökkel néztek vissza rá.

- És?! – kérdezték egyszerre türelmetlenül, mire Rick magabiztosan, fontossága teljes

tudatában mosolygott tovább.