A múlt démonai 19. rész

19. rész

Beckett szenvtelenül állta a férfi tekintetét, miközben a válaszára várt. Morris ismét megtörölte verejtékező homlokát, majd nagyot sóhajtott.

-          Azok véletlenek voltak… szívelégtelenség… - mentegetőzött, így akarván bebizonyítani, hogy nem az új módszere tehet a páciensek haláláról.

-          A boncolás kimutatta, hogy inzulinnal végeztek mindegyik áldozattal! – csapta le a férfi elé a Lanie által átküldött jegyzőkönyv másolatát a nyomozónő – Mi történt doktor? A kísérlet nem úgy alakult, ahogy tervezte? Félt, hogy a páciensek panaszkodni fognak, ezért végzett velük?

-          Nem! – háborodott fel az orvos – kivétel nélkül beleegyeztek a kísérletbe, mert meg akartak gyógyulni!

-          És mi a helyzet Oliver Shapiro-val? Ő is a maga betege volt! – szúrta közbe a következő kérdést Beckett, miközben feszülten figyelte az orvos reakcióját, de az, csak megrántotta a vállát.

-          Mi lenne? Ő maga jelentkezett a terápiára…

-          Talán megsejtette, hogy mit művel, és közbe akart avatkozni, de maga nem engedhette, igaz? – szegezte neki a kérdést Beckett, majd Castle vette át a szót.

-          Ezért elintézte, hogy megszökhessen, és a bowling pályára csalta, ahol leütötte. Mi volt a baj? Túl sokat tudott? – akadékoskodott tovább Rick, mire Morris arca egyre vörösebbé vált.

-          Nézzék, fogalmam sincs, miket hordanak itt össze! Tény, hogy a pácienseim meghaltak, de kivétel nélkül mindannyian szívelégtelenségben! A szívük nem bírta a terhelést, és az utolsó kezelések alkalmával lettek rosszul! Semmit nem követtem el! Amikor pedig Mr. Shapiro megszökött, itthon sem voltam! – csapott az asztalra egyre ingerültebben a férfi – a feleségemmel az anyósomnál voltunk egész hétvégén!

-          Ellenőrizni fogjuk, de addig maga előzetesben marad – állt fel az asztaltól Beckett, mire Morris döbbenten nézett rá.

-          Ezt nem mondhatja komolyan! – ingatta a fejét kételkedve, de amikor pillantása találkozott a szenvtelenül, hidegen csillogó zöldes-barna szemekkel, nagyot fújtatott, és arcát a kezébe temetve vette tudomásul, hogy a nyomozó nem viccel – nyomorult szuka! – mormogta az orra alatt, mire Kate rántott egyet a vállán, és távozott.

A kihallgatóból egyenesen társai asztalához sétált, ahol Ryan és Javi türelmetlenül várták a fejleményeket. Miután Beckett röviden beszámolt róla, amit megtudtak, elővette jegyzetfüzetét.

-          Ryan, te nézz utána, hogy az alibije stimmel-e, Javi te pedig ellenőrizd, hogy a kísérlet, amit Frankenstein végzett a páciensekkel, legális volt-e! Ha gyilkosságért nem is, talán ezért elkaphatjuk – utasította embereit, akik bólintottak, és amíg munkához láttak, ő visszasétált a táblához. Figyelmét nem kerülte el, hogy az író milyen elgondolkodva ül le a mellette lévő székre. – Min töröd a fejed? Egy újabb tökéletes katona projekt?

-          Annál kicsit földhöz ragadtabb… - húzta össze szemét töprengve Rick, mire Kate csodálkozva emelte fel szépen ívelt szemöldökét.

-          Erre kíváncsi vagyok – ülte le saját helyére karba font kézzel, és érdeklődve nézett az íróra, aki most komolyan tekintett vissza rá.

-          Emlékszel, mit mondott Dr. Morris? A betegei kivétel nélkül az utolsó kezelés után omlottak össze… - kezdett bele gondolatai megosztásába Rick.

-          Igen, és? – sürgette Beckett kíváncsian a férfit, aki most felemelt egy kartont a nő asztaláról.

-          Az egyik korai regényem kapcsán, végeztem egy kis gyűjtőmunkát a pszichiátriával kapcsolatban, egész pontosan a kezelések fajtáiról, esetleges hatásaikról. – folytatta még mindit tűnődve, majd csintalan mosoly jelent meg a szája szegletében – el kellene olvasnod azt a könyvet. A karakterem egy sorozatgyilkos, akit egy pszichiáter kezel, és egészen addig nem tűnik fel neki a páciense skizofrén, és meglehetősen szadista jellemvonása, amíg…

-          Castle! – szakította félbe a témától eltérő írót Kate határozottan – a lényegre!

-          Oh, igen, elkalandoztam… - hervadt le a mosoly az arcáról, majd durcásan hozzátette – mondták már, milyen türelmetlen vagy? Mindig a legjobb résznél sürgeted az embert…

-          Emlékeim szerint, bizonyos helyzetekben igen csak élvezted a türelmetlenségemet – szúrt vissza kacér mosollyal a nő, de azonnal meg is bánta, hogy veszélyes vizekre evezett, amint meglátta a vágy szikráját megcsillanni az író szemében. Hogy figyelmüket ismét a munkára fordítsa, megköszörülte torkát – Szóval, mi a lényeg?

-          Ez most komoly? Beszúrsz egy pajzán megjegyzést, amitől emlékképek sokasága pereg le a szemem előtt, aztán meg azt várod, hogy egy perc alatt visszataláljak, hol hagytam abba? – nézett rá hitetlenkedve az író, és tekintetén látszott, hogy akárcsak a nőnek, neki is szeretkezéseik pillanatait vetítette elé az agya.

-          Castle, ne idegesíts! Bökd már ki, mire gondolsz! – hagyta figyelmen kívül a megjegyzést Kate, mert úgy érezte, egyáltalán nem lenne jó, ha kettejükre terelődne a szó – ott hagytad abba, hogy pszichiátriai kezelések…

-          Jó hallani, hogy így figyelsz rám – villantott csibészes, önelégült mosolyt Rick a nyomozóra, aki elhúzta a száját, és égnek emelte a tekintetét. Nem állta meg, hogy ne csípjen a férfi egójából.

-          Elismerem, hogy néha, amikor unatkozom, akaratlanul is meghallom, amit fecsegsz – rántotta meg a vállát, mire Rick grimaszolt egyet, de folytatta.

-          Szóval, az elektrosokk folyamata a következő: Az elektromos impulzust többnyire a halántékon, két oldalon elhelyezett elektródákra vezetik. A kezelés során a beteget ma már gyakorlatilag minden esetben, műtéti altatásban és izomrelaxálásban részesítik a beavatkozás előtt, ami a görcsrohamok közben fellépő sérülések esélyét csökkenti. Ezeket az izomlazító anyagokat, minden alkalommal vénásan kapja a beteg. Ha a doki igazat mond, és nem ő tette, sőt alibije van Shapiro megölésének idejére, akkor olyan tehette, aki…

-          Aki szintén jelen volt a beavatkozások alkalmával, vagy legalábbis besurranhatott – folytatta Kate a megkezdett mondatot, mire tekintetük találkozott, és egymásra mosolyogtak. Ez megint egy olyan pillanat volt, amely csak kettejüké volt, amelyet nem éltek át még mással, és amelyről tudták, hogy egyike lesz azoknak, melyet annyira hiányolni fognak, ha véget ér a nyomozás.

-          Ezek szerint, át kell rágni magunkat ismét az összes kartonon, és megkeresni, kinek a neve szerepel a kórházi dolgozók közül a legtöbb betegnél – vélte Castle, de Kate megrázta a fejét.

-          Először meglátjuk, milyen hírrel jön vissza Ryan, és Javi. Ha Morris alibije megáll, valóban ez következik, de ha nem, akkor ez egy plusz bizonyíték lesz rá nézve – felelte a férfi ki nem mondott kérdésére, majd ebben a pillanatban Ryan állt meg előttük.

-          Morris alibije stimmel – jelentette ki lehangoltan, hiszen ez azt jelentette, hogy egy újabb gyanúsítottat kell kihúzni a listáról – Javi is telefonált. Az orvosi kamara nem tud semmiféle kísérletről, amit a fickó bejelentett volna, tehát a saját szakállára dolgozott. Eljárást indítanak ellene foglalkozási körön belül elkövetett veszélyeztetés miatt.

-          Ezek szerint, van egy igazgató, aki titkos kísérleteket folytat… talán először csak ezt akarta leleplezni Shapiro… - állt meg a fehér tábla előtt Kate, majd Castle is mellé lépett, és ő folytatta.

-          De akaratán kívül gyilkosságokba tenyerelt, aminek következtében végül őt ölték meg…

-          De kicsoda? – tette fel hangosan a kérdést, melyre egyikük sem tudott még választ adni, csak tanácstalanul szemeztek a fehér táblával. Tudták, hogy ott rejlik a megoldás, és mint minden alkalommal, ezúttal is előbb vagy utóbb meg is adja nekik.

-          A kartonokban rálelhetünk – dobta fel a lehetőséget Castle, mire Kate elhúzott szájjal, kedvtelenül pillantott le az irathalomra az asztalán, és arcán látszott, hogy egyáltalán nem fűlik hozzá a foga.

-          Lehet, de nem ma este! – nézett most órájára a nő, mely hét órát mutatott – javaslom, menjük haza, pihenjünk rá egyet, és holnap kora reggel első dolgunk lesz átnyálazni az összes kartont, beleértve a többi beteg lapját is. Éppen ezért, Ryan, csörögj rá Javira, és mondd meg neki, hogy hazafelé ugorjon be értük a kórházba – nézett most társára, aki bólintott, majd miután elköszönt, kabátjával a karján távozott. Castle is szedelőzködni kezdett, és amikor pillantása találkozott a nyomozó tekintetével, halkan jegyezte meg.

-          Nekem is mennem kell, Eva már biztosan vár – fúrta kék szemét a most bánatosan csillogó szemekbe a férfi, mintha onnan akarná kiolvasni a marasztalást. Kate nagyot nyelt, és könnyes tekintetét a földre szegezve lépett közelebb a férfihoz, miközben mélyen magába szívta az ismerős, fanyar illatú arcvizet.