Hárman párban

Kate hatalmasat nyújtózott az ágyban, miután kinyomta telefonján az ébresztést, mely hangos zenével adta tudtára, hogy ideje felkelnie és munkába indulnia. Noha, most nem volt aktuális gyilkossági ügye, a nyomozó igen csak elmaradt a papírmunkával, amire csak néhány napot kapott a Vaslady-től, hogy pótolja. Kate kénytelen volt beismerni, hogy ez saját hanyagságának a hibája, hiszen mióta Castle-el együtt voltak, már nem maradt benn hajnalig az őrsön, hogy a papírmunkával véglegesen lezárja az ügyet, hanem siettek haza, hogy minél több időt tölthessenek együtt, egymás karjaiban, hiszen a kapitányságon egész nap nélkülözniük kellett a másik érintését, csókjait, amit nehezen viseltek mindketten. Még egy utolsót nyújtózott és kezével végig simított a mellette lévő üres helyen, melyet mostanában az író birtokolt. Az éjszakát kivételesen külön töltötték, mert ahogy Kate a papírmunkával, Castle az írással maradt el, és őt is szorította a határidő, így inkább miután megvacsoráztak, hazament dolgozni. Beckett sóhajtott egy nagyot, majd kipattant az ágyból és gyors zuhanyt vett, majd szekrényéből előkeresett egy fehér inget és fekete nadrágot, hozzá egy hasonlóan fekete mellényt, mely kiemelte telt kebleit. Ahogy végig nézett magán a tükör előtt, már előre gonoszul elmosolyodott a tudatra, hogy mit fog kiváltani ez az összeállítás az íróból, ha meglátja, főleg az után, hogy az éjszakát külön töltötték. Annak ellenére, hogy mára csak papírmunka volt, biztos volt benne, hogy Rick legalább annyi időre beugrik az őrsre, hogy meglepje szokásos kávéjával, és reggeli csókjával, melyre mindig a pihenőben, lopva kerítettek sort, de amely elmaradhatatlan tartozéka volt a reggeleknek, ha az éjszakát külön töltötték. Már a gondolatra hevesebben kezdett el verni a szíve, és ajkán mosoly játszott, amikor felcsatolta fegyverét és jelvényét, majd magára kapta kabátját. Épp az ajtóhoz indult, amikor kopogtattak. Összeráncolt szemöldökkel meredt a hang forrására, de hirtelen izgatottan csillant fel a szeme a gondolatra, hogy talán Rick érkezett hozzá.

-          Máris hiányoztam? – tárta ki széles mosollyal az ajtót a nő, de ajkára fagyott, amikor meglátta, hogy nem szerelme áll előtte, hanem egy kezes-lábas egyenruhába öltözött, 50-es éveinek végén járó, erősen kopaszodó alak, aki foghíjasan viszonozta mosolyát.

-          Kézcsók a hölgynek! – biccentette meg fejét, és jobb kezének két ujját simléderes sapkájához érintette, miközben tekintetét végig futatta Kate tökéletes testén, és foghíjas vigyora még szélesebb lett. – Gyüttünk irtani! – jelentette ki úgy, mintha legalábbis a világbékét jelentené be.

-          Parancsol? – nézett rá kérdőn Kate – Hogy mit csinálni?

-          Irtani! – ismételte meg a fickó hangosabban, és ugyanolyan lelkesen, mire Kate meglepetten húzta fel szépen ívelt szemöldökét.

-          Mégis mit akar irtani? – értetlenkedett tovább, mire a férfi egy fehér, összehajtogatott lapot húzott elő a zsebéből és átnyújtotta. Kate átvette a papírlapot, miközben megállapította magában, hogy a férfi egész heti étrendjét fel tudná sorolni róla.

-          Rágcsálóirtás lesz az egész háztömbben. Négy napig! – szipogott a férfi – Küttek ki levelet is, hogy ki kő költöznie!

-          Levelet? – döbbent meg Kate, majd fél szemmel az ajtó melletti szekrény tetejére pillantott, és balsejtelme beigazolódott. A legfelső levél borítékán ott virított hatalmas betűkkel a SLOIN rágcsálóirtó cég monogramja. – Rendben. – adta meg magát a sorsnak Kate, miközben agya lázasan dolgozott, hogy mit is csináljon, és szomorú tényként könyvelte el, hogy el fog késni.

Castle idegesen dobolt ujjaival az őrsön, Kate asztalán. Nem értette, hol késhet a nő, és miért nem veszi fel a mobilját. A két kávé, amit hozott, lassan már kihűlt, de a nőnek még nyoma sem volt. Nagyon aggódott érte, hogy esetleg valami baja esett. Önmagát ostorozta, nem kellett volna hazamennie az éjszaka, hogy írjon. Ráadásul szinte semmit nem haladt, mert fejében folyton az járt, hogy mennyivel jobb lenne Kate mellett lenni. El is határozta, hogy ma éjszaka lánccal sem tudják elrángatni mellőle. Viszi a laptopját és ott fog dolgozni mellette, legalább érezheti a közelségét. Idegesen pillantott ismét az órára. Fél tíz múlt és Kate-re egyáltalán nem volt jellemző, hogy ennyit késsen. Nyugtalanul pattant fel székéből, és indult el Javi felé, hogy megkérje, nyomozza le Kate kocsiját, merre lehet, amikor kinyílt a lift ajtó, és ő meglátta szerelmét. Kate most is észbontóan nézett ki, és ő alig bírta megállni, hogy ne rohanjon oda, és ne borítsa be csókjaival mindenhol a nő testét. Ahogy azonban pillantása Kate arcára siklott, meglátta a nő zord arckifejezését. Azonnal tudta, hogy valami nagyon felbosszanthatta a nőt, hiszen ismerte arca minden rezdülését. Javi nyilván nem látta rajta ugyanezt, mert amikor a nyomozó közelebb ért, azonnal csipkelődni kezdett vele.

-          Hey, Beckett! Nem zörgött a vekker? – kérdezte és jót derült saját tréfáján, mire a nő szúrós szemmel nézett rá. – Vagy hosszúra nyúlt az éjszaka? – célozgatott szemtelenül tovább.

-          Fogd be! – vágta oda a férfinak, mire Javi arcáról azonnal lehervadt a vigyor, és odahajolt Ryanhez, úgy súgta.

-          Juj, valaki bal lábbal kelt ma fel… - Kate még egy szúrós pillantást küldött felé, de végül nem szólt semmit, csak megfogta a papírpoharat, melyet Castle már egy órája az asztalára tett, és nagyot húzott belőle, még mielőtt az író figyelmeztethette volna, hogy az már jéghideg lehet.

-          Francba! – káromkodott Kate, és lecsapta a poharat az asztalra – Ez nem az én napom! Fel sem kellett volna ma kelnem! – dühöngött tovább, majd a pihenő felé indult, hogy készítsen magának egy feketét, ezúttal forrót, és ihatót. Javi és Ryan döbbenten néztek utána, míg Castle csak felvonta a vállát, úgy suttogta.

-          Nyugi, elintézem – majd választ sem várva a nő után indult a pihenőbe. Kate már a kávéautomata előtt állt, hogy célját megvalósítsa, amikor az író belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Odament kedvese mögé, és finoman maga felé fordította.

-          Először is, jó reggelt, nyomozó! – mosolygott rá kedvesen, majd puhán megcsókolta, amit a nő azonnal viszonzott. Miután ajkaik szétváltak, megsimogatta a nő arcát, és továbbra is mosolyogva kérdezte – Mi történt?

-          Kilakoltattak – vallotta be a nyomozó olyan hangon, mint egy durcás kislány, aki játék baba helyett mozdonyt kapott.

-          Kilakoltattak? – döbbent meg az író – Hogy érted ezt?

-          Néhány hete kaptam egy levelet, hogy ma kezdik a rágcsálóirtást a háztömbben, ahol lakom. Egy hétig… durván – világosította fel kedvesét még mindig rosszkedvűen a nő – Elfelejtkeztem róla, és ma reggel beállított egy pasi, aki egyébként úgy néz ki, mint ha a fajtársai ellen fordult volna, és közölte, hogy irtani jött. Alig volt egy órám, hogy összeszedjem a holmimat és eltűnjek, így el is késtem.

-          Na és a bútorok?

-          Azokkal a fickó szerint nem lesz gond. Csak a szegélyeket, és a réseket fújják be, de mivel mérgező anyag, nem lakhatom ott legalább egy hétig – vázolta tovább a helyzetet. – Nem elég a papírmunka, most még szállodát is kereshetek magamnak - bosszankodott tovább, de Castle arcán széles mosoly terült el, mely egyre szélesebb lett a gondolatra, ami agyában megszületett. – Szerinted ez ennyire vicces, Castle?

-          Persze, hogy nem az! – igyekezett azonnal komoly ábrázatot vágni a férfi – csak tudod, arra gondoltam, hogy nem kellene szállodába menned… - hagyta nyitva a mondat végét az író, és még a lélegzetét is visszatartotta. Tisztában volt vele, hogy noha ő évek óta felkészültnek érzi magát arra, hogy Kate-tel éljen, a nő korántsem ennyire biztos a dolgában, legalábbis nagy lépés lenne ez neki. Nem is tévedett. Beckett amint felfogta, mire is céloz, azonnal kibontakozott az ölelésből.

-          Nem költözöm hozzád, Castle! – rázta meg a fejét Kate automatikusan, de Rick nem hagyta ennyiben a dolgot.

-          Kate, nem azt mondtam, hogy gyere hozzám feleségül – kezdte az író, és bölcsen elhallgatta, hogy már ez is megfordult a fejében – Csak, hogy ne szállodába menj erre a néhány napra, hanem hozzám. Az éjszakákat szinte így is kivétel nélkül együtt töltjük! Mégis mi változna? – érvelt okosan, és látszott Kate arcán, hogy eltöpreng a hallottakon. A férfinak igaza volt. Hetek óta a múlt éjszaka volt az első, amit nem egymás karjában töltöttek, és az is borzasztó nehezen telt el. Szíve és teste bizseregni kezdett az ötletre, hogy a férfival lakjon. Tisztában volt vele, hogy nagy lépés lesz ez a kapcsolatukban, de talán éppen itt az ideje, hogy ezt is kipróbálják. Mégsem akarta olyan könnyen adni magát. Elhúzta száját, de az író látta rajta, hogy már kezd gyengülni az ellenállása.

-          Na és mit szólna ehhez Martha és Alexis?

-          Anyám szinte minden idejét az iskolájában tölti, csak este jár haza, de amúgy is odavan érted, szóval nem zavarná. Alexis is szeret téged, de ő holnap utazik Európába az anyjával két hétre, tehát otthon sem lesz.

-          Mi van akkor, ha elviselhetetlen lakótárs leszek?

-          Lehet, hogy te nem tudsz majd elviselni engem. – mosolygott rá a férfi, és megint karjaiba húzta. Arcukat már csak milliméterek választották el egymástól.

-          Látod, erre tényleg nagyobb az esély – mosolygott vissza a nő, miközben karjait a férfi nyaka köré fonta, és még közelebb bújt hozzá. Castle huncutul csillogó szemekkel fúrta tekintetét a nő ragyogó zöld szemébe.

-          Akkor? – suttogta szinte már a nő szájába a férfi, és Kate érezte, hogy teste felforrósodik, ahogy megérezte a férfi simogató kezeit derekán, és csípőjén.

-          Rendben – suttogta vissza Kate, és ajkuk végre szerelmes csókban egyesült. Kate ajka megadóan nyílt meg Castle ajka előtt, aki nyelvével érzékien fedezte fel az édes ajkakat, mire Kate szenvedélyesen válaszolt. Kezével a férfi hajába túrt, és még közelebb bújt hozzá, testük összepréselődött. Noha csak egy éjszakát töltöttek külön, testük mégis úgy válaszolt a másik közelségére, mintha egy év telt volna el. Castle keze felfedezőútra indult a nő testén, és Kate-n áramütésszerűen futott végig a borzongás, amikor megérezte Castle ajkát a nyakán, majd ajkuk ismét találkozott. Végül nagy nehezen Kate kibontakozott az ölelésből, és zihálva suttogta a férfinak, miközben homlokukat összeérintette.

-          Este folytatjuk, de most, muszáj elkészülnöm a papírmunkával. – lehelte, majd ismét megcsókolta az írót, és az ajtó felé indult.

-          Alig várom! – kacsintott rá Castle és ő is szaporán vette a levegőt.

Kate fáradtan érkezett meg az író lakására. Áldotta a férfit, amiért a csomagjait még a délelőtt folyamán elhozta, így neki csak saját magát kellett hoznia. Zsebeiben kotorászva csak nehezen találta meg a kulcsot, amit még a férfi adott neki, hogy ne kelljen csengetnie, mondván, zavarná az írásban, de végül megtalálta, és a zár az első fordításra ki is nyílt. Akkor nem akarta elfogadni, most viszont, látva, hogy milyen későre jár már, hiszen 11 is elmúlt, örült a kulcsnak, mert biztosra vette, hogy Martha és Alexis is alszanak már. Kate úgy érezte magát, mint egy besurranó tolvaj, amikor belépett a hatalmas lakásba. Szemével azonnal az írót kereste, de sehol sem látta. Ekkor a dolgozószobája felé sandított, és azonnal sejtette, hogy nyilván a laptop előtt ül és ír. Ajka mosolyra húzódott és úgy döntött, meglepi szerelmét. Gondolkodás nélkül a hálószoba felé indult, és örömmel látta, hogy bőröndjei az ágyon vannak, szépen sorba téve. Kinyitotta az elsőt, és kezébe vett egy selyem fehérneműt.

Castle ujjai olyan elmélyülten szántottak a laptopon, hogy észre sem vette a szobába belépő nőt, csak akkor, amikor már szinte mellette állt, és orrát megcsapta a finom, ismerős cseresznyeillat. Felnézett a monitorról, és elakadt a lélegzete a látványra. Kate semmi mást nem viselt, csak egy lehelet vékony, fekete selyemből készül háromrészes fehérneműt. Szemében vágy csillogott, ahogy ránézett, és ujjaival érzékien simogatta meg a férfi ajkát, aki ámulatában nyitva felejtette azt.

-          Gyönyörű vagy! – suttogta a szavakat halkan, és tekintetével végig simogatta kedvese testét. Kate lehajolt hozzá, és lágy csókolt lehelt az ajkára, miközben haja Castle arcát csiklandozta. Castle viszonozta a csókot, és kezével végig simított a nő combján. Kate megszakította a csókot, és a nélkül, hogy tekintetét levette volna az író kék szeméről, melyből jól kiolvashatta, mennyire tetszik neki, amit lát, kivette öléből a laptopot, az asztalra tette, majd mindkét kezével megfogta a férfi ingének gallérját, és felhúzta a székről, így már szorosan előtte állt. Ajkuk ismét egymásra talált, nyelvük érzékien találkozott, és táncba kezdett. Castle keze felfedezőútra indult a nő testén, és miközben minden porcikáját végig simította, lassan hámozta le róla a fekete selyem felsőt, mely hangtalanul hullott a padlóra. Kate eközben magabiztos, határozott mozdulatokkal gombolta ki a férfi ingét, és kezével végig simított annak izmos meztelen mellkasán, majd vállán, és közben letolta az inget felsőtestéről, mely ugyanott landolt a földön. Castle ajkai ez alatt Kate nyakát, mellét becézték, és élvezettel konstatálta, hogy Kate egyre szaporábban veszi a levegőt, és apró nyögések hagyják el ajkát, kecses ujjai pedig meztelen hátát simogatják, majd ajkuk ismét szenvedélyes csókban egyesült. Castle a nélkül, hogy a csókot megszakította volna, karjaiba kapta a nőt, és elindult vele a hálószoba felé. Amint beértek, finoman az ágyra fektette kedvesét, és ismét csókokkal borította be minden porcikáját. Kate azonban úgy érezte, itt az ideje, hogy viszonozza a férfinak a sok gyengédséget, és egy mozdulattal a férfi fölé került. Lovagló ülésben helyezkedett el annak combján, és kezével érzékien simogatta a mellkasától, egészen a hasáig, majd ajkával is követte ezt az utat. Amikor a férfi nadrágjának csatjához ért, lassú, elnyújtott mozdulatokkal kapcsolta azt ki, miközben ujjait gyengéden húzta végig a férfi izmos, feszes hasán, és elmosolyodott, ahogy Castle lélegzete elakadt. Rick úgy érezte, nem bírja tovább, így megfordította a nőt, és fölébe helyezkedett, miközben gyorsan megvált nadrágjától, és Kate melltartóját is kikapcsolta, mely szintén a földön landolt. Ajkával ismét Kate testét kényeztette, nyelvét érzékien húzta végig a nő nyakán, majd melle vonalán, és hasán. Kate felsóhajtott, majd az író hajába túrva húzta fel ajkához a férfit, és ismét szenvedélyesen megcsókolták egymást. Amikor már nem bírták tovább érzékeik kínzását, megszabadultak utolsó ruhadarabjuktól is, és a vágy tüzében egyesülve jutottak el a gyönyör paradicsomába. Amikor már ernyedten, bágyadtan feküdtek egymás karjaiban, Kate még hallotta, hogy Rick a fülébe suttog.

-          Szeretlek! El sem tudod képzelni, mennyire! – suttogta Rick szorosan magához ölelve kedvesét.

-          Én is téged – suttogta vissza Kate, majd mindketten mély álomba zuhantak.

Kate a friss kávé illatára ébredt. Mosolyogva nyújtózott egyet, és kezével a mellette fekvő férfit kereste. Amikor nem találta, kinyitotta a szemét és látta, hogy nyoma sincs az írónak. Mivel úgy gondolta, hogy ő készítheti a kávét, amelynek illata bemászott orrába, felkelt. Pólót, és szabadidő nadrágot húzott, és a konyhába sétált. Castle háttal a hálószoba ajtónak állt és a kávéfőzőt szuggerálta. Meg akarta lepni kedvesét azzal, hogy ágyba viszi a reggelit, hogy így köszönje meg a csodálatos éjszakát, és egyáltalán azt, hogy van neki. Kate mögé lopakodott, végig nézett a konyhapultra készített tálcán, melyen friss pirítós, narancslé, tojás, és jam volt kikészítve, mellette pedig egy vázában egy szál vörös rózsa. Már csak a kávé hiányzott a tálcáról. Meghatotta a kedvesség, amivel Rick készült, így lábujjhegyre állt, karját a férfi dereka köré fonta, és belecsókolt a nyakába.

-          Jó reggelt! – búgta a fülébe, ami nem is volt olyan egyszerű, lévén, hogy így, magas sarkú cipője nélkül, mezítláb jóval alacsonyabb volt Castle-nél. Rick azonnal megfordult, és szorosan magához húzta a nőt, majd forrón megcsókolta.

-          Jó reggelt! – lehelt még finom csókot az édes ajkakra, majd durcásan hozzátette – nem kellett volna felkelned! Meg akartalak lepni egy ágyba vitt reggelivel.

-          Látom, és nagyon édes tőled. De nem alhattam tovább, dolgoznom kell. – érintette homlokát a férfiéhoz Kate, és elmosolyodott, amikor látta, milyen szomorú tekintettel néz vissza rá a férfi.

-          Azt hittem, ezt a napot együtt töltjük – jegyezte meg ismét durcásan a férfi, és Kate első gondolata az volt, mennyire imádja ezt a kisfiús sármot kedvesében.

-          Nem lehet, lemaradtam a papírmunkával, és Gates elevenen felfal, ha ma délutánra nem rakok le az asztalára legalább három jelentést. – húzta el a száját főnöke említésére a nő.

-          Megvédelek! – húzta ki magát Castle, mint egy igazi lovag, és Kate-re kacsintott - kivont karddal megyek be az őrsre! – Kate csak mosolygott a férfi játékosságán, és nem állta meg, hogy ne nyomjon csókot ajkára, majd hirtelen ötlettől vezérelve megszólalt.

-          Mi lenne, ha itthon dolgoznék? Akkor együtt tölthetnénk a napot, és… - kezdte volna Kate, de Castle közbevágott.

-          És akkor érhetnék hozzád, amikor csak akarok, akkor csókolnálak meg, amikor csak akarlak! – csillant fel a szeme, és keze máris útnak indult a nő testén.

-          Neked folyton azon jár az eszed? – dorgálta meg tréfásan a férfit, miközben érezte, hogy teste máris reagál Rick érintésére. Lágy csókban találkoztak ajkaik, ám a férfi egyszer csak eltolta magától, és félre fordított fejjel, összehúzott szemmel mérte végig tetőtől talpig kedvesét.

-          Mi van? – nézett rá kérdőn Kate, mire Castle csak a fejét ingatta álszomorúsággal, mint akit súlyos gond gyötör. – Castle, mi van? – faggatta tovább Kate.

-          Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy… - húzta az időt a férfi, majd egy mozdulattal közelebb rántotta Kate-t, aki halkan felnyögött, ahogy teste a férfi testéhez préselődött – hogy túl sok ruha van rajtad – suttogta Rick Kate szájába, és máris megcsókolta. Kate ugyanolyan szenvedéllyel viszonozta a csókot, és lágyan megharapta az író alsó ajkát. Édes pillanatukat egy erőtlen hang szakította félbe.

-          Apa – hallották az emeletről Alexis hangját. Még éppen idejében távolodtak el egymástól, amikor a lány már meg is jelent a lépcsőn. Sápadt volt, és láthatóan nagyon rosszul érezte magát. – Nem vagyok jól – sóhajtotta reszketeg hangon, és Castle azonnal lányához sietett.

-          Mi a baj, Alexis?

-          Nem tudom. – válaszolta bágyadtan, és kék szeme lázasan csillogott. – Amikor este lefeküdtem még semmi bajom nem volt, de most fáj a fejem, hányingerem van, és azt hiszem, lázam is van.

-          Fel kellene hívni az orvost – jegyezte meg Kate, és máris telefonja után nyúlt, Castle pedig ölbe kapta Alexis-t és a kanapéra fektette. Feje alá párnát hozott, majd finoman, gyengéden betakargatta egy pléddel, és leült mellé, miközben kezét simogatta. Kate eközben elintézte a telefont, és most meghatottan figyelte szerelmét, és újra elcsodálkozott, hogy nem látta ő első pillanatban, milyen kedves és gondoskodó az író. - beszéltem az orvossal – lépett most oda hozzájuk – azt mondja, vírusos fertőzésnek tűnik. Azt javasolta, maradj ágyban, igyál sok folyadékot, és diétázz. – intézte szavait kedvesen a lányhoz, aki bágyadtan elmosolyodott, majd lehunyta szemét. Rick szemében kétségbeeséssel nézett fel Kate-re. Mindig is utálta, ha Alexis beteg volt, mert zavarta a tehetetlenség, hogy nem tud segíteni lányán, de most valahogy erőt merített a zöld szemekben lakozó határozottságból, és nyugalomból. Meghitt pillanatukat kopogás szakította félbe. Castle azonnal felállt, és az ajtóhoz rohant, majd amikor szélesre tárta azt, elkomorodott.

-          Szia Meredith! – húzta el a száját Rick.

-          Richard! – bólintott a nő – Alexis elkészült? A taxi lent vár, és ketyeg az óra! – hallotta Kate Meredith hangját. Úgy gondolta, nem bújik elő, a nő úgyis elmegy, ha megtudja, hogy lánya nem tud vele menni Európába, akkor minek fedje fel, hogy itt töltötte az éjszakát.

-          Alexis nem tud veled menni, Meredith. Beteg. – magyarázta exének Rick, de Meredith felháborodottan vágott közbe.

-          Richard, ha ez egy újabb szánalmas próbálkozás arra, hogy távol tarts tőle, akkor most mondom…

-          Nem én tartottalak tőle távol eddig sem! Te nem foglalkoztál vele! – emelte fel a hangját Rick a vádakra, majd folytatta – Ez nem egy próbálkozás! Tényleg beteg! – tette hozzá, majd félreállt az ajtóból, és a kanapé felé mutatott, ahol Alexis feküdt. Meredith benyomult a lakásba, émelyítő illatfelhőt húzva maga után, amitől Ricknek fordult egyet a gyomra, majd végig nézett lányán, végül tekintete megakadt Kate-n is, de nem mondott semmit, csak végig mérte, amitől Kate szürkének és nyomorultnak érezte magát hirtelen a legdivatosabb ruhát, és kozmetikusok által készített sminket viselő nő mellett.

-          Ez esetben, itt maradok, és ápolni fogom!

-          Hogy?! – hangzott fel egyszerre Kate és Rick szájából is a kérdés, mire Meredith színpadias jelenetbe kezdett.

-          A kislányomnak most az anyjára van a legnagyobb szüksége! Nem akadályozhatsz meg abban, hogy itt maradjak! A vendégszoba jó lesz! – közölte nyílt egyszerűséggel, mire Kate kapkodni kezdte a levegőt, Castle pedig riadtan kapkodta tekintetét egyik nőről a másikra.

-          De Meredith!

-          Richard, kérlek! – nézett könnyes szemekkel Meredith Castle-re, amiről Kate-nek az jutott eszébe, hogy nem véletlenül nem lett ebből a nőből világhírű színésznő – Engedd meg, hogy maradjak, és gondoskodjam róla. Amit évekkel ezelőtt elmulasztottam, már nem tudom pótolni, de had próbáljam meg helyrehozni most! Ugye megengeded? – villantotta meg könyörgőn tekintetét a nő. Castle tekintete találkozott a Meredith háta mögött álló Kate tekintetével, aki hang nélkül formázta a szavakat: „nem!”, majd ismét volt felesége arcára nézett, végül behunyta szemét, és döntött.

-          Rendben! De csak amíg Alexis jobban nem lesz! – emelte fel ujját Castle és nem mert Kate-re nézni. Nem is kellett, mert ekkor hallotta, hogy Kate bevágja maga után a hálószoba ajtaját.

-          Köszönöm Richard! – örvendezett Meredith, majd leült lánya mellé a kanapéra, és simogatni kezdte kezét. Castle is odament, ismét ölbe kapta lányát, majd felvitte az emeletre.

Kate dühösen járkált fel-alá a szobában, és nem tudott napirendre térni a fölött, hogy Castle megengedte Meredith-nek, hogy itt maradjon, tudva, hogy ő is itt lakik most néhány napig. Rick óvatosan lépett be a szobába, és megállt az ajtóban. Arcán félelem tükröződött és aggodalom. Tisztában volt vele, hogy Kate most nagyon dühös lehet, és amikor belépve meglátta, hogy a nő idegesen járkál, tudta, nem tévedett.

-          Kate! – szólította meg halkan, mire a nyomozó megállt, és lassan felé fordult. Arcáról leolvashatta, mit gondol. – Sajnálom.

-          Castle, ezt mégis hogy képzelted? Hogy én egy fedél alatt lakjak a volt feleségeddel? – nézett rá döbbenten Kate, és Castle most közelebb ment.

-          Kérlek, mégis mit mondhattam volna neki? – kérdezte tanácstalanul, de a nyomozónak volt válasza a kérdésére.

-          Nem is tudom… - emelte égnek tekintetét gúnyosan Kate – például azt, hogy nem!

-          Meglátod, hamar elmegy, és észre sem fogjuk venni, hogy itt van! Ez nem olyan nagy dolog!

-          Nem nagy dolog, Castle?! Remek! Ha így gondolod, jövő héten összeköltözhetnénk Joshal is, nem?!

-          De mit tehetnék?! – kérdezte tanácstalanul, figyelmen kívül hagyva Kate gúnyos kérdését – Nem tilthatom meg neki, hogy ápolja Alexis-t! Az ő lánya is!

-          Ápolja, de ne a vendégszobából! – dühöngött még mindig Kate, de Castle lágyan simogatni kezdte a karját, hogy megnyugtassa.

-          Kérlek, viseld el ezt a pár napot a kedvemért, rendben? – fúrta könyörgőn tekintetét a nő szemébe Castle, aki nem tudott ellenállni a férfi érintésének, és kérlelő tekintetének. Lemondón sóhajtott egy nagyot, majd bólintott.

-          Rendben – szűrte a fogai között Kate, majd gyengéd csókot váltottak.

-          Köszönöm! – mosolygott rá megkönnyebbülten Castle, és együtt kimentek a konyhába, ahol Meredith már a pultnál ült, és jóízűen falatozott a tálcára készített reggeliből. Castle azonnal megérezte, hogy Kate teste megfeszül, ezért megfogta kezét, és lágyan megsimogatta, miközben fülébe súgta.

-          Kérlek… - Kate nem felelt, csak bólintott, majd a nélkül, hogy Meredith-re nézett volna odasétált a kávéhoz, és töltött magának egy csészével, közben folyamatosan hátában érezte Meredith vizslató tekintetét. Éppen nagyot kortyolt a kávéból, amikor meghallotta a hangját is.

-          Richard, ti együtt vagytok? Úgy értem, összejöttetek? – kérdezte a nő, mire Rick kényszeredetten felnevetett, és szinte túl gyorsan válaszolt.

-          Beckett és én? Dehogy! – felelte, mire Kate félrenyelte a kávét, és köhögő rohamot kapott. Villámló tekintettel fordult hátra, de Castle csak a tekintetével jelezte, hogy ne mondjon semmit, ami még soha életében nem esett ennyire nehezére a nyomozónak. – Csak arról van szó, hogy Beckettnél rágcsálóirtás van, én pedig felajánlottam neki a vendégszobát… mármint a másikat… - dadogta a férfi, és ahogy tekintete találkozott Kate pillantásával, aggódni kezdett az életéért.

-          Ezt örömmel hallom! – kiáltott fel vidáman Meredith – Nem mintha bármi problémám lenne veled Kate, drágám – mosolygott megjátszott kedvességgel Meredith, amitől Kate érezte, hogy bizseregni kezd a tenyere – de tudod, nagyon meglepett volna, ha te és Richard… szóval, érted – kacsintott cinkosan Kate-re, mire a nyomozó érdeklődve húzta fel szemöldökét, és tekintete harciasan villant, amit azonban csak Castle vett észre.

-          Nem, Meredith, nem értem – felelte Kate ugyanolyan nyájasan – kifejtenéd? – kérte és nem törődött Rick kérlelő pillantásával.

-          Csak tudod, te egyáltalán nem vagy Richard esete – felelte Meredith olyan hanglejtéssel, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne.

-          Mégis milyen az esete? – faggatta tovább Kate a nőt, bár nem igazán tudta, hogy hallani akarja –e.

-          Tudod ő a dekoratív nőket szereti! – húzta ki magát Meredith, jelezve, hogy magát is annak gondolja – Akiknek tökéletes testük van, csinosak, és érzékiek. Különlegesek! Ehhez képest Kate, te nagyon… hogy is mondjam, és tényleg nem bántásból, de átlagos vagy.

-          Meredith! – emelte fel a hangját Castle. Nem tűrhette tovább, hogy Meredith így beszéljen Kate-ről, hiszen számára ő volt a legkülönlegesebb nő a világon.

-          Nem attól lesz valaki különleges és dekoratív, ha egy kiló vakolatot ken fel magára! – szúrta oda Kate, majd Meredith döbbent tekintetével mit sem törődve, megitta utolsó korty kávéját, és elindult a szoba felé – Ha most megbocsátotok, nekem dolgoznom kell. Igen, tudom, meglehetősen pórias, de mi, földi halandók, ebből élünk! – vágta oda gúnyosan Meredithnek, aki csak grimaszolt egyet.

-          Ez most mire volt jó? – szegezte dühösen tekintetét exfeleségére Castle.

-          Én tényleg nem akartam megbántani! – felelte lebiggyesztett ajkakkal Meredith, de Rick csak a szemét forgatta.

-          Ha tényleg itt akarsz maradni Alexis mellett, legyen! De a vendégeimet nem engedem sértegetni! – közölte, majd elviharzott egyenesen Kate után.

Ahogy belépett a szobába, döbbenten állt meg az ajtóban. Kate éppen a bőröndjét csomagolta, és dühösen, szikrázó szemekkel fordult felé.

-          Mit csinálsz? – kérdezte halkan a férfi, és félt a választól. Nem értette, hogyan romolhatott el minden ilyen hirtelen a csodás éjszaka és reggel után.

-          Szállodába megyek! – felelte dühösen Kate, és tovább hajigálta be ruháit a bőröndbe, melyet tegnap este pakolt el a fiókba, amit Rick tett szabaddá a számára.

-          Kate, kérlek! Ne menj el! – nézett rá könyörgőn Castle, és közelebb sétált hozzá, de amikor át akarta ölelni, Kate mérgesen rántotta el karját, és hátrált tőle két lépést.

-          Beckett és én?! Dehogy! – utánozta a férfit gúnyosan túljátszva, és még az erőltetett nevetést is hozzáfűzte – Mégis hogy voltál képes letagadni kettőnket a volt feleségednek?

-          Kate, muszáj volt! Ha Meredith megtudta volna, hogy együtt vagyunk, első dolga lett volna felhívni a lapokat, és világgá kürtölni. Akkor aztán Gates is megtudta volna, ezt pedig nem akarod ugye? – mivel Kate csak szótlanul nézett rá, folytatta – De ha készen állsz arra, hogy mindenki megtudja, akkor csak szólj! Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha végre kikiabálhatnám mindenkinek, mennyire szeretlek, és nem kellene egy-egy futó érintést, vagy csókot lopnom tőled a pihenőben, azt figyelve, hogy senki észre ne vegye! Ha nem kellene visszafele számolnom az őrsön a perceket, hogy mikor jöhetünk már végre haza, és mikor szoríthatlak erősen magamhoz! – tört fel a férfiból a vallomás, és Kate érezte, hogy szíve szerelemmel telik meg a szavai hatására, a harag pedig szinte teljesen eltűnt. – Szeretlek Kate! Kérlek, ne menj el! - lépett hozzá ismét közelebb Castle, és örömmel nyugtázta, hogy Kate ezúttal hagyja, hogy a karjaiba vonja.

-          Rendben. Igazad van, erre nem gondoltam – bólintott a nő, és amikor Rick megcsókolta, lágyan viszonozta azt. – De ettől függetlenül, az exfeleséged kiborít. – fűzte hozzá egy grimasz kíséretében, mire Castle is vágott egy grimaszt.

-          Nem vagy egyedül. Akkor maradsz? – kérdezte félénken, de Kate megrázta a fejét.

-          Nem. Költözöm. – majd amikor az író kétségbeesett arcára nézett, gonoszul elmosolyodott – a vendégszobába. Elvégre, hogy venné ki magát, hogy nem vagyunk együtt, de az ágyadban alszom? – nézett kérdőn a férfira, aki elnyomott egy káromkodást. Képtelen volt elhinni, hogy Kate nála lakik, és mégis külön kell töltenie az éjszakát. Kate gyors csókot nyomott az ajkára, majd kibontakozott az ölelésből, és folytatta a holmija összepakolását.

A nap gyorsan elment. Kate miután észrevétlenül átvitte holmiját a vendégszobába, bement a kapitányságra, hogy összepakolja az aktákat, melyeken dolgozni állt szándékában. Útban hazafelé pedig, gondolván, hogy Meredith nem a konyha ördöge, Castle pedig nyilván lánya mellett tölti a napot, beugrott egy kínai étterembe, és megpakolva számtalan finomsággal, Castle lakása felé vette az útját. Miután belépett a lakásba, lepakolta az ételt, és benyitott a dolgozószobába. Castle ezúttal is a laptopja előtt ült, csakúgy, mint múlt éjjel, és vadul szántottak ujjai a billentyűzeten. Kate közelebb ment, és ujjaival a férfi hajába túrt.

- Szia! – köszöntötte, és amikor Rick felnézett, csókot nyomott az ajkára. – Látom, ihletet kaptál – utalt ezzel arra, hogy a laptop szinte füstölt a keze alatt.

- Igen, mondhatjuk. Épp most ölöm meg Meredith-t! – válaszolta Kate-nek – elolvasod? Csúnya halált hal! – húzta száját gonosz mosolyra a férfi, és úgy fordította a gépet, hogy Kate láthassa.

- Nehéz nap volt? – kérdezte Kate mosolyogva és együtt érzőn.

- El sem tudod képzelni, mennyire! – sóhajtott nagyot Castle, majd lerakta az asztalra a gépet, és megállt Kate-tel szemben. Szorosan magához vonta, úgy folytatta – Már tudom, miért váltam el tőle. Vagy ez, vagy megölöm! Alig vártam, hogy hazaérj! – ölelte meg szorosan a nyomozót, és mélyen magába szívta cseresznye illatát. Meghitt pillanatukat Meredith éles hangja szakította félbe.

- Nahát! Vacsora! – sivította, mire Kate és Castle gyorsan kibontakoztak az ölelésből, és a konyha felé vették útjukat, miközben Castle kérdőn nézett Beckettre.

- Egy kis kínai – adta meg a ki nem mondott kérdésre a választ a nő, mire Castle hálásan rámosolygott. A konyhába érve aztán rákérdezett volt feleségére.

- Alexis?

- Elaludt. – felelte gyorsan Meredith, miközben otthonosan mozogva tányérokat vett elő.

- Ha alszik, miért ordítasz, mint a sakál? – rótta meg Rick, majd leült a pult mögé. – Az a jó neki, ha sokat alszik, nem hiányzik, hogy felébreszd!

- Rendben, sajnálom! – biggyesztette le ajkát Meredith, majd a tányérokat Kate kezébe nyomta, és odalépett Rick mellé. – Ugyan édes! Ne harapd már le minden kis semmiségért a fejem, jó? – búgta érzékien, majd kezével végig simított az író mellkasán, és kigombolt egy gombot, miközben Kate döbbenten figyelte a jelenetet, és szíve szerint, egyesével számolta volna meg a kezébe nyomott tányérokat Meredith fején. Castle indulatosan lökte el Meredith kezét és gombolta vissza ingét. Egyetlen nőnek volt már csak ehhez joga, Kate-nek.

- Ne nyúlkálj, Meredith!

- Mióta lettél ennyire szégyenlős? – kérdezte incselkedve a nő, és finoman a férfi hajába túrt, de az elrántotta a fejét. Tekintete találkozott Kate tekintetével, és meglátta a fellobbanó tüzet a szemében, melyet most nem a vágy keltett életre, sokkal inkább a féltékenység és a harag. Kate szótlanul, összehúzott szemmel figyelte a jelenetet, majd egyszer csak elege lett, és letette a tányérokat.

- Ha megbocsátotok, most inkább lefekszem. – jelentette ki nyugalmat erőltetve magára. Egyáltalán nem volt kíváncsi arra, mit művel Meredith az orra előtt Castle-el.

- Kate! – hallotta Castle hangját, de mielőtt folytathatta volna, Meredith közbeszólt.

- Sajnálom, nem akartunk zavarba hozni! – kacagott fel vidáman a nő – maradj nyugodtan, majd folytatjuk a hálóban – kacsintott érzékien a férfira Meredith, amitől annak kikerekedett a szeme, csakúgy, mint Beckettnek.

- Meredith! – csapott most már az asztalra Castle, hogy helyre tegye exét, de Meredith nem is foglalkozott vele.

- Nem is hoztatok. – jegyezte meg szárazon Kate, és nem is hazudott. Igyekezett figyelmen kívül hagyni a mondat második felét. Nem zavarnak nevezte volna az érzést, ami hatalmába kerítette, sokkal inkább dühnek, és gyilkos hajlamnak. – Talán elkaphattam valamit én is, csak úgy, mint Alexis… felkavarodott a gyomrom! – fűzte hozzá undorodva, majd távozott.

Castle miután Kate faképnél hagyta őket Meredith-el, azonnal ott hagyta a nőt a konyhában, és felment Alexis szobájába. Jó egy órát csak ült a lánya mellett, és figyelte, ahogy alszik, miközben ellenőrizte, hogy nem lázas-e. Amikor hallotta, hogy volt felesége becsukja maga mögött a vendégszoba ajtaját, finoman megpuszilta Alexis homlokát, és elhagyta a szobát. Amint kilépett a folyosóra, óvatosan körülnézett, és megnyugodva állapította meg, hogy Meredith valóban a szobájában van. Halkan elindult a másik vendégszoba felé, és óvatosan benyitott. Kate álmatlanul forgolódott az ágyon, sehogy sem jött álom a szemére. Folyton azon tanakodott, amit Meredith mondott a konyhában, hogy ő nem Castle esete. Mi van akkor, ha ez Rick részéről tényleg csak egy fellángolás, valami új kipróbálása, és előbb-utóbb megunva őt, tovább áll. Ő viszont a szívét adta ebbe a kapcsolatba. Gondolataiból Castle meleg karja szakította ki, ahogy hátulról szorosan átöleli. Annyira lekötötték gondolatai, félelmei, hogy észre sem vette, az író bejött a szobába, és bebújt mellé a takaró alá, csak amikor már megérezte a karjait derekán, ahogy magához húzza. Halk sóhaj kíséretében fordult meg karjaiban, és az író azonnal megtalálta ajkát a sötétben. Szenvedélyesen megcsókolta, miközben keze végig siklott Kate formás testén. Nyelvét végighúzta a nő alsó ajkán, majd a nyakát csókolta végig, miközben olyan közel húzta magához a nőt, amennyire csak tudta. Érezni akarta őt, minden porcikáját. Kate azonban zihálva bontakozott ki a karjaiból.

-          Biztos, hogy jó ajtón jöttél be? – kérdezte suttogva.

-          Teljesen! – suttogta vissza Castle és újabb csókra húzta magához, de Kate megint eltávolodott.

-          Nem Meredith-hez akartál volna bemenni?

-          Hogy? – nézett rá értetlenül Castle, és most már felkapcsolta a villanyt. – Mégis minek mentem volna Meredith-hez? – fúrta tekintetét Kate szemébe, és meglepve vette észre a zöld szemekben csillogó bizonytalanságot. Lehetséges volna, hogy Kate azt hiszi, ő nem gondolja komolyan a kapcsolatukat? – tette fel magának a kérdést, de a válasz hamarosan meg is érkezett.

-          Tudod, gondolkodtam azon, amit Meredith mondott… hogy én… nem vagyok az eseted – fogott bele Kate, hogy megfogalmazza félelmét a férfinak. Castle felkönyökölt a nő mellett, úgy hallgatta figyelmesen. – Igaza volt. Én átlagos vagyok, egy egyszerű zsaru, aki minden nap elmegy dolgozni, és este hullafáradtan ér haza. Te nem ilyen nőkhöz vagy szokva, Castle. Te olyan nőkkel szoktál együtt lenni, akiknek mindig tökéletes a sminkjük, a frizurájuk, akik illatfelhőben úsznak, és akik úgy néznek ki, mintha egy divatmagazin címoldaláról léptek volna le! – hadarta el egy levegővel Kate, mire Castle csak a fejét ingatta.

-          Kate! Te egyáltalán nem vagy átlagos! – simogatta meg arcát a férfi, majd folytatta – számomra te vagy a legkülönlegesebb nő a világon. A te cseresznye illatodat, a te érintésedet, a te csókodat nem cserélném el semmiért a földön! Igen. Rendőr vagy, aki azért dolgozik a nap 16-18 órájában, hogy az áldozatok családjának megnyugvást hozzon, és még így is, van erőd arra, hogy amikor hazaérj, meglepj engem, elcsábíts, ámulatba ejts. Szeretlek téged, és éppen azt szeretem benned, amilyen vagy!

-          De azok a nők… - aggályoskodott tovább Kate, de Rick megint közbevágott.

-          Azok a nők, akikről Meredith beszélt, csak azért voltak jelen az életemben, mert kerestem valamit, amit még én sem tudtam megfogalmazni, hogy mi. Egészen addig, amíg nem találkoztunk a könyvbemutatón. Amikor beléptél a kihallgatóba, és először néztem a szemedbe, rájöttem, hogy megtaláltam, amit kerestem. Téged. Téged kerestelek egész életemben Kate és még csak nem is tudtam róla. – vallotta be Rick legféltettebb érzéseit a nőnek, és kék szeme szerelemtől csillogott. Kate meghatottan mosolyodott el, és kezével végig simított a férfi arcán, majd átkarolta nyakát, és magához húzta egy gyengéd, lassú csókra. Castle azonnal visszacsókolt, miközben keze már a nő pólója alá vándorolt, és lágyan simított végig mellein. Kate felsóhajtott az érintésre, és kezével lehámozta a férfiról a pólóját, majd a sajátjától is megszabadult. Castle szorosan magához húzta a nyomozót, és kezével a combját simogatta, ajkával nyakát csókolta, míg Kate érzékien húzta végig nyelvét a fülcimpáján. Akadozó lélegzettel súgta még a férfi fülébe, mielőtt elragadta őket a szenvedély.

-          Ha Meredith még egyszer tapogatni kezd, agyon lövöm! – búgta érzékien Kate, mire Castle halkan felkacagott, és ajkuk szenvedélyes csókban forrt össze, majd hagyták, hogy érzékeik elmerüljenek a szenvedély vad tengerében.

Castle hajnalban ébredt fel. Tudta, ahhoz, hogy Meredith ne jöjjön rá az igazságra, át kell osonnia még reggel előtt a saját szobájába, de nehezére esett ott hagynia a nyomozót. Szerelmesen nézett végig az alvó nőn, és úgy érezte, még sohasem látta ennyire szépnek. Kate kisimult arccal az igazak álmát aludta, és szája szegletében kis mosoly játszott. Haja félig eltakarta arcát, és Rick odanyúlt, hogy elsimítsa, majd közelebb hajolt és gyengéd csókot nyomott ajkára. Ez után felállt, és óvatosan, halkan, nehogy felébressze, elhagyta a szobát. Visszaérve hálószobájába, telefonjáért nyúlt, és gyorsan bepötyögte a számot, melyet hívni akart. Még az éjszaka folyamán született meg a fejében egy terv, ami tudta, nem éppen etikus, de még a gondolatától is rosszul volt, hogy bár Kate nála lakik, neki, mint egy középiskolás fiúnak hajnalban kell átlopakodnia a szobájába, csak azért, mert volt feleségére most törtek rá az anyai ösztönök. A készülék kibúgott, majd az első csengetés után felvették.

-          Dave? Szia, itt Rick Castle! Igen, igen, rég beszéltünk, de most sem csevegni hívtalak fel. – kezdett bele mondókájába Rick, amint meghallotta, hogy jó barátja Dave Maxim beleszól a készülékbe. – Szívességet szeretnék kérni tőled.

 Kate álmosan sétált ki a konyhába, hogy igyon egy forró feketét, amitől reményei szerint, felfrissül annyira, hogy neki tudjon állni az aktáknak, melyeket tegnap este hazahozott. Ahogy kiért, szembe találta magát Meredith-el, aki a konyhapult mögött üldögélt, kezében egy csésze teával. Gyorsan megfordult, hogy visszamenjen a szobába, miközben azért fohászkodott, hogy a nő ne vegye észre, de nem volt szerencséje.

-          Kate, jó reggelt! – köszöntötte a tőle megszokott harsány módon, mire Kate lehunyta szemét, elnyomott egy káromkodást, megköszönte Istennek, hogy nem figyelt imájára, és kényszeredett mosolyt varázsolva arcára megfordult.

-          Neked is jó reggelt!

-          Teát? – kínálta a nő az angol itallal, de Kate csak a fejét rázta, és a kávéfőzőre mutatott.

-          Inkább kávét.

-          Te tudod – rándított egyet a vállán Meredith.

-          Castle? – kérdezte, mintegy mellékesen Kate, miközben kávét töltött magának.

-          Még alszik. – felelte Meredith, majd sejtelmesen mosolyogva folytatta – szegénykémet nagyon kifárasztottam az éjjel, nem csoda, hogy még húzza a lóbőrt! – Kate ismét sikeresen félrenyelte a kávét, amitől újabb köhögő roham jött rá, és közben megállapította magában, hogy ha még két napig együtt kell élnie ezzel a nővel, megfullad.

-          Valóban? – húzta fel szemöldökét Kate, és fürkésző tekintettel nézett Meredith-re. Biztos volt benne, hogy a nő hazudik, hiszen Castle nála töltötte az éjszakát, és csak hajnalban távozott. Tudta, mert felébredt, amikor az író megcsókolta.

-          Oh, hidd csak el! – kuncogott a nő a teáscsésze fölött, mire Kate szánakozó tekintettel nézett rá. – Isteni volt az éjszakánk, persze, te ezt honnan is tudhatnád, hiszen még nem töltöttél Rickkel egyetlenegyet sem. – mosolygott Kate-re lenézőn, mire Kate érezte, hogy agyát elönti a vér. Elege lett abból, hogy Meredith folyton éreztetni próbálja vele, hogy mellette ő egy senki. Úgy döntött, éppen itt az ideje, hogy törlesszen.

-          Kérdezhetek valamit, Meredith? – vetette fel ártatlan arckifejezéssel.

-          Hogyne! – bólogatott hevesen a nő.

-          Miért jó az neked, hogy nevetségessé teszed magad azzal, hogy hazudsz a Rickkel töltött éjszakáról? Ennyire magányos vagy, hogy létrehoztál magadnak egy fantáziavilágot? Vagy azt hiszed, ha sokat ismételgeted magadnak és másoknak, hogy Castle és te együtt töltöttétek az éjszakát, akkor egyszer valóra válik, hm? – kérdezte szánakozó pillantással Kate, és élvezte, hogy Meredith arcán megfagy a vigyor, és helyére döbbent tekintet költözik.

-          Honnan veszed, hogy hazudtam? Igenis, Richard bejött hozzám az éjjel! – állította még mindig hazugságait a nő felháborodottan.

-          Két okból tudom, hogy hazudsz. – fejtette ki nyugodtan Kate, és alig tudta elrejteni mosolyát a gondolatra, hogy kezében az irányítás, akárcsak a kihallgató szobában. Most végre elemében érezte magát, és Meredith még csak nem is sejtette, milyen nagy hibát követett el azzal, hogy neki hazudott. – Az egyik, hogy nyomozó vagyok, az a dolgom, hogy kiszűrjem, ha valaki hazudik. Tudod, ebből élek, ez a munkám, és pechedre, jól is csinálom. Eddig megvan? Mehetünk tovább? – kérdezte gúnyosan, mellyel egyértelműen Meredith értelmi képességeire célzott, majd folytatta – A másik, hogy Castle nem tölthette veled az éjszakát, ugyanis nálam volt, velem! – adta meg a kegyelemdöfést a nőnek, és élvezettel figyelte annak arcszínének változásait, ahogy először elsápad, majd vérvörös lesz.

-          De… Richard azt mondta, nem vagytok együtt!

-          Mert nem akarta, hogy világgá kürtöld mindenkinek a nagy felfedezésed, miszerint az író egy párt alkot a múzsájával. – magyarázta Kate, miközben szeme előtt már meg is jelent a szalagcím – Döbbenet, mi? – mosolygott szemtelenül Kate Meredith arcába – Richard Castle egy olyan nőt választott, mint én. Egy átlagos zsarut. – szúrt még egyet Kate, majd elkomolyodott és folytatta – ha esetleg most azon törnéd a fejed, hogy melyik újságíró cimborádat hívod fel először, olyan gyorsan töröld ezt a gondolatot, amilyen gyorsan jött, mert úgy éljek, ha ezt megteszed, elintézem, hogy az egyik legnagyobb szabású estélyről bilincsbe verve vigyenek ki a világ összes újságírója előtt!

-          Fenyeget, nyomozó? Mert úgy tudom, ezt hivatali visszaélésnek nevezik! – húzódott gúnyos mosolyra Meredith ajka, de hamar lehervadt, amikor Kate arcán angyali mosollyal válaszolt.

-          Ez nem fenyegetés, Meredith. Ez ígéret. – húzta össze a szemét. Meredith már szóra nyitott volna a száját, de éppen ebben a pillanatban Castle jelent meg a lépcsőn, ingben és farmerban, ami megint csak Meredith hazugságának mondott ellen, hiszen a férfi hálószobája a földszinten volt, és nem is aludt már. Minden bizonnyal Alexis-től jött lefelé. Castle mindent hallott a lépcsőn állva, és most érezte megfelelőnek a pillanatot, hogy beavatkozzon. Amikor Kate hangjában felfedezte a nyomozói tónust, ahogy Meredith hazugságát leleplezte, ajka mosolyra húzódott, és csak nehezen állta meg, hogy ne nevessen fel. Most közelebb ment hozzájuk, és Meredith legnagyobb döbbenetére, átölelte a nyomozót, és belecsókolt a nyakába.

-          Jó reggelt!

-          Neked is! – fordult felé mosolyogva Kate, és megcsókolta. Meredith döbbenten bámult rájuk. Ismét szóra nyitotta volna a száját, de telefonjának csörgése megakadályozta ebben. Ingerülten vette fel, miközben szeméből villámokat szórt a pár felé.

-          Meredith! Mi? Igen! Hogyne! – vált egyre izgatottabbá a hangja, majd amikor letette, boldogan kezdte el összeszedni holmiját, és a lépcső felé indult. – El sem hiszem! Dave Maxim telefonált és felajánlott egy szerepet, de ahhoz most azonnal Los Angelesbe kell utaznom! – kiabálta örömében, majd Kate és Rick már hallotta is, hogy Alexis-nek is elújságolja a hírt. Negyed órával később már bőröndjeivel együtt útra készen állt. Mielőtt kilépett az ajtón, Kate még utána szólt.

-          Meredith! Akkor megállapodtunk, ugye? – kérdezte és még utoljára fenyegetően villant meg zöld szeme, amiből Meredith egyértelműen leszűrhette, hogy minden szót komolyan gondolt a nyomozó.

-          Természetesen – szűrte a fogai között a nő, majd távozott. Castle elégedetten csapta be utána az ajtót.

-          Így érezhették magukat a lengyelek, amikor kivonultak a németek – jegyezte meg tréfásan, majd karjaiba vonta a nyomozót, aki boldogan simult hozzá, majd szemét fürkészőn Castle-re emelte.

-          Micsoda véletlen, hogy éppen most ajánlottak szerepet Meredith-nek, és éppen a te legjobb barátod! – szembesítette az írót gyanakvásával Kate – Gondolom, neked ehhez semmi közöd.

-          Talán… ismétlem talán egy egész kicsi – vallotta be mosolyogva az író – egy telefon, maximum. – kacsintott a nőre, mire az nem állta meg, hogy ne mosolyogja el magát.

-          Na és Alexis?

-          Hidd el nekem, ő legalább annyira örül, hogy az anyja elment, mint mi! – nevetett fel Castle – Szegény lehet abba a tudatba betegedett bele, hogy az anyjával kell töltenie két hetet. Figyeld csak meg, hamarosan kutya baja sem lesz! – bocsátkozott jóslatokba az író, majd komolyabban megkérdezte.

-          Miért vallottad be Meredith-nek, hogy együtt vagyunk?

-          Két választásom volt. Vagy ez, vagy lelövöm. – csillant meg huncutul Kate szeme – ezért nem jár életfogytiglan. – fűzte még hozzá, mire Castle felnevetett és magához húzta.

-          Nos, Beckett nyomozó, mit szólna hozzá, ha kihasználnánk, hogy végre kettesben vagyunk? – kérdezte és szemében vágy csillant meg, míg kezével a nő hátát simogatta.

-          Azt, Mr. Castle, hogy mióta ismerem, ez az egyik leghasználhatóbb ötlete! – kacagott fel a nő, majd ajkuk szenvedélyes csókban egyesült. Castle karjaiba kapta Kate-t és meg sem állt vele a hálószobáig.