28. rész
Gates egy
pillanatig mélyen a szemükbe nézett, majd sötét tekintetében ravasz fény
villant, ahogy elméjében körvonalazódott a tökéletes megoldás. Azt ugyan nem
tudta elkerülni, hogy a nyomozót megbüntesse, de sokkal inkább örült annak,
amit az író ellen tervezett. Rendezve arcvonását, nyugodtan helyet foglalt,
majd karba tett kézzel nézett fel az előtte álló, két, nyugtalanul fészkelődő
emberre.
-
Ahogy arra Ön korábban rávilágított – intézte szavait
az írónak a kapitány, aki nagyot nyelt a folytatást várva, mely nem is húzódott
sokáig – csak a nyomozó tartozik a beosztottaim közé, maga nem. Őt viszont,
felelősségre kell vonnom, mert noha tisztában van a szabályzat erre a részre
vonatkozó pontjával, mégis megszegte azt, amikor szerelmi viszonyba keveredett
egy munkatárssal, szerződés, és fizetés ide, vagy oda… - állt meg egy
pillanatra, majd most a kínosan feszengő Beckettre nézett – Két hétre
felfüggesztem a szolgálat alól, nyomozó. Kérem a fegyverét, és a jelvényét! –
utasította keményen a nyomozónőt, aki meghökkenve nézett vissza rá. Számított
rá, hogy a Vaslady nem huny szemet a dolog felett, de erre nem is mert
gondolni.
-
De Asszonyom! Ezt nem teheti! – tiltakozott szinte
azonnal kétségbeesve, Rick pedig lelkiismeret-furdalástól gyötörve hunyta le a
szemét.
-
Dehogynem, és meg is teszem! – állt fel ismét a
székből, és hideg tekintettel nézett a nőre – Értse meg, hogy nem tehetek úgy,
mintha nem hallotta volna a fél new york-i rendőrség, beleértve engem is, hogy
maguk ketten együtt vannak, a szolgálati szabályzat tilalma ellenére! Példát
kell statuálnom, és még örüljön, hogy csak két hetet kap! – jelentette ki
elszántan, mire Kate lenyelte a nyelve hegyére kívánkozó csípős megjegyzést,
majd fogát összeszorítva nyúlt kabátja alá, és hanyag mozdulattal hajította felettese
asztalára a kért tárgyakat, hogy aztán az ajtó felé induljon. – még nem végeztünk!
– állította meg a kapitány hangja, mire nagyot sóhajtott, és összeszorított
ajkakkal állt vissza korábbi helyére. Arcáról jól leolvasható volt a
visszafojtott indulat, de a kapitány most Castle felé fordult – ne higgye, hogy
csak mert nem tagja az állománynak, maga megússza! – nézett összehúzott szemmel
az egyre rémültebben rátekintő férfira – az egész kialakult helyzetért maga a
felelős, ezért tartogatok magának is valamit!
-
Engem is felfüggeszt? – eresztett meg egy poént Rick,
mire mindkét nő szúrós szemmel nézett rá, így durcásan inkább elhallgatott.
-
Annál sokkal jobbat! – húzódott gonoszkodó mosolyra a
Vaslady ajka, majd amikor kellő hatásszünetet tartott, folytatta – ne ringassa
a barátait abba a tévhitbe, hogy ők lesznek a tanúk a közelgő esküvőjén, az
ugyanis, én leszek! – jelentette ki, mire Kate és Rick is döbbenten, szájtátva
bámultak rá.
-
Mi… mi… milyen esküvő? – dadogta Castle, figyelmen
kívül hagyva a közelgő infarktus jeleit, melyet tapasztalt a gondolatra, hogy a
Vaslady lehet a tanúja élete nagy napján.
-
Jól áll magának a hülye szerepe, de most ne pazaroljuk
egymás idejét. – ült vissza a helyére magabiztosan Gates, miközben minden
pillanatát élvezte, hogy végre revansot vehet az írón az elmúlt egy évben őt
ért kellemetlenségek miatt, majd tovább beszélt – legközelebb, ha nem akarják,
hogy mindenki fültanúja legyen a szerelmes beszélgetésüknek, javaslom Beckett
nyomozó, kapcsolja ki a mellényén lévő mikroportot. – adott tanácsot vidáman
mosolyogva a nő, mire Kate lehunyta a szemét, és azt kívánta, bár nyílna meg
alatta a föld. Ha csak belegondolt, mi mindent hallhattak a kollégái, ami a
mentőautóban lezajlott, máris vérvörös lett az arca. Gondolataiból Gates hangja
rántotta ki, aki folytatta – tehát, a javaslatom a következő. Beckett, magát
két hétig nem akarom látni az őrsön, maga pedig, Mr. Castle, elfogad tanújának
az esküvőn.
-
De… ez csak egy… szóval, még nem mostanában lesz az
esküvő… ki tudja, talán több év is… - tiltakozott kétségbeesetten Rick,
miközben nem mert a mellette álló nyomozóra nézni. Tisztában volt vele, hogy az
egész az ő hibája, és bele sem mert gondolni, mit fog ezért kapni Kate-től.
-
Sebaj, nem áll szándékomban mostanában meghalni –
mosolyodott el gúnyosan Gates – türelmes ember vagyok, kivárom, amíg rászánják
magukat a nagy napra. Most mehetnek! – mutatott kinyújtott karral az ajtó felé,
majd amikor épp távoztak volna, még a nyomozó után szólt – Beckett nyomozó, el
ne felejtse legkésőbb hétig az asztalomra tenni az ügyről szóló jelentését. A
romantikus részt kihagyhatja – fűzte hozzá, majd feltette szemüvegét, és mit
sem törődve a grimaszoló nyomozóval, minden figyelmét az előtte heverő aktáknak
szentelte.
Beckett magában
dühöngve lépett be a pihenőbe, majd ideges mozdulattal túrt bele a hajába. Hogy
mérgét csillapítsa, fel, alá kezdett járkálni a kis helyiségben, egészen addig,
amíg Castle ölelő karjai meg nem állították. Rick szorosan ölelte magához
szerelmét, miközben arcát hajába temetve, mélyen beszívta a finom cseresznye
illatot.
-
Annyira sajnálom, Kate! – suttogta bűnbánón – de nézd a
jó oldalát. Két hét szabadságot kaptál! – mosolyodott el a férfi, mire Beckett
hitetlenkedve bontakozott ki az ölelésből, és nézett a csillogó kék szemekbe.
-
Nem szabadság, Castle! Felfüggesztettek, aminek az
aktámban is nyoma lesz! Mindezt azért, mert te nem voltál képes csendben
maradni! - világosította fel a férfit, akinek arcára szomorúság költözött, majd
elhúzta a száját.
-
Igen, hibáztam, sajnálom! De ti mondtátok, hogy szóval
kell tartani! Egyébként pedig, te is hibáztál, amikor bekapcsolva hagytad a
mikrofont, aminek én iszom meg a levét! De legalább a te büntetésednek két hét
múlva vége! Bezzeg én! Én jártam a legrosszabbul! -–szorította össze a száját
durcásan Rick, majd amikor a nő értetlenül nézett rá, folytatta -–ki tudja, mit
tervez velem Gates! Talán el akarja lopni majd a karikagyűrűket... vagy az is
lehet, hogy az esküvő előtti éjszakán elcsal egy legénybúcsúra, és börtönbe
vet, hogy ne tudjak megjelenni... vagy magát az esküvőt fogja tönkretenni...
-–sorolta a lehetséges bosszúfajtákat a kapitány részéről, melyeket élénk
fantáziája elé vetített, Kate pedig, egyre szélesebb mosollyal az ajkán
figyelte.
-
Castle! - szakította félbe kedvesét, közelebb lépve
hozzá, és két keze közé fogta az arcát. Annak ellenére, hogy még mindig
haragudott rá, amiért kiteregette magánéletüket, be kellett látnia, hogy igaza
van, ő is hibázott, aminek hála már az esküvőről is tud mindenki – megint
elragadott a képzeleted! Talán csak így biztosította be magát, hogy meghívjuk…
- vélte Beckett a legjobbat feltételezve, mire Rick felhorkantott.
-
Dehogy! Ezt te sem gondolhatod komolyan! Bosszút akar
állni! – tartott ki álláspontja mellett gyerekes módon Rick – nem lehet
véletlen, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy a tanúm legyen. Biztosan forral
valamit – révedt el gyanakodva összehúzott szemmel Castle, és Kate szinte
hallotta forogni az agytekervényeket, ahogy rémisztőbbnél rémisztőbb képeket
vetít a férfi elé. – hidd el, szívesebben lennék két hétig felfüggesztve, mint hogy
arra várjak, mikor csap le ez az elvetemült nőszemély! – fűzte hozzá komoran,
mire Kate közelebb sétált hozzá, és karját dereka köré fonva, egész közel
hajolt a keskeny ajkakhoz.
-
Castle, az esküvő nem mostanában lesz, te magad mondtad
– emlékeztette az irodában tett kijelentésére Kate a férfit – egyelőre csak
abba egyeztem bele, hogy hozzád megyek, és nem arról volt szó, hogy már holnap.
Mire eljutunk odáig, talán…
-
Meghal? – csillant fel reménykedve az író kék szeme,
mire Beckett rosszallón nézett rá, és ő szégyenkezve sütötte le a szemét.
-
Elfelejti! – fejezte be eredeti tervei szerint a
mondatot a nő, majd tenyere most előre vándorolt, és lágyan simított végig az
izmos mellkason – de az is egy megoldás, ha te gondolod meg magad, és inkább
úgy döntesz, nem veszel feleségül… - dobta fel a lehetőséget Beckett, de Rick
határozottan rázta meg a fejét, és karjaival szorosan átfogva a nő derekát,
rántotta magához egész közel.
-
Az kizárt! Ha kell, egy tucat Gates is állhat a hátam
mögött az esküvőn, csak te legyél az, aki mellettem állva kimondja az igent –
kacsintott a nőre, mire Beckett szerelmesen elmosolyodott, és ajkuk lágy
csókban találkozott. Nyelvük érzéki, lassú táncot járt a másik szájában, így
ízlelgetve az édes mélységet, majd amikor levegő hiányában megszakították a
csókot, Kate kelletlenül sóhajtott.
-
Muszáj visszamennem – intett fejével asztala felé a
nyomozó – meg kell írnom a jelentést. Velem tartasz? – kérdezte megsimogatva a
férfi arcát, mire Rick megrázta a fejét.
-
Nem, inkább hazamegyek – felelte komolyan, elszomorítva
ezzel a nőt, aki azt hitte, nem hagyja egyedül a papírmunkával az író. Be
kellett azonban látnia, hogy van, ami sosem változik. Castle mindig is utálta
munkájuknak ezt a részét, miért is változott volna bármi – De nyolcra érted megyek,
és elviszlek vacsorázni, rendben? – kérdezte, mintha észre sem vette volna a
nyomozó megváltozott hangulatát, mire Kate szomorúan bólintott, majd váltottak
egy gyors csókot, és Rick elhagyta az épületet.
Kate fáradtan
nyitotta ki a bejárati ajtót lakásában, miközben megállapította, hogy már csak
alig fél órája maradt, hogy elkészüljön az író érkezéséig. Sötétben dobta a
kulcsot a kis szekrényre, az ajtó mellett, és éppen kabátját vette volna le,
amikor furcsa zajra lett figyelmes. Automatikusan nyúlt volna fegyvere után, de
magában káromkodva állapította meg, hogy az őrsön hagyta, Gates fiókjában, így
lenyúlt az első keze ügyébe eső tárgy után, mely egy esernyő volt, és nagyot
nyelve lépkedett beljebb a lakásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése