A múlt démonai 8. rész

8. rész

Rick minden egyes pillanatát kiélvezte annak, hogy a többiek arra várnak, felfedje előttük,

mire jött rá, azonban azzal is tisztában volt, hogy nem feszítheti tovább a húrt, így nagy

levegőt véve, komolyságot erőltetve magára szólalt meg.

- Tökéletes katona! – jelentette ki, majd várta a hatást, ami azonban elmaradt. A

három nyomozó még mindig értetlenül nézett rá, mire ő nagyot sóhajtva, két ujjával

masszírozni kezdte orrnyergét, mielőtt a magyarázatba fogott. – Adott egy katona, egy

kórházi kezelés, ahol indokolatlanul elektrosokkot alkalmaznak rajta, melyről tudjuk,

hogy olyan, mintha kimosnák az agyát!

- Mondd, hogy nem azt akarod ebből kihozni, amire gondolok! – nézett rá összeráncolt

szemöldökkel Kate, mire Rick vigyorogva húzta fel szemöldökét.

- Amennyiben arra gondolsz, hogy a kormány megbízásából a kórházban egy titkos

projekt működött, amelynek során egy egészséges, fiatal, jó erőben lévő katonából

az állam számára bármikor felhasználható, és kérdés nélkül parancsot teljesítő

tökéletes katonát akartak létrehozni… nos, ha erre gondoltál, akkor sajnálom. Bocsi.

– vigyorgott még mindig szemtelenül a nőre, miközben Javi égnek emelte a tekintetét,

Ryan pedig csodálattal nézett az íróra, és arcán látszott, máris eljátszik ezzel a

lehetőséggel.

- Pontosan ettől féltem! – jegyezte meg Kate unottan, és ellentétben Ryan-nel, az ő

arcáról inkább azt lehetett leolvasni, mekkora marhaságnak tartja az író újabb őrült

elméletét.

- Ugyan már, Beckett! Gondolj csak bele! Mi másért alkalmaztak rajta agymosó

módszert, ha nem azért, hogy parancsra, gondolkodás nélkül öljön? – tartott ki

álláspontja mellett az író, mire Kate kérdőn nézett rá, Javi kétkedve húzta el a száját,

és Ryan volt az egyetlen, aki egyre csillogóbb szemekkel figyelt az íróra.

- Rendben! Tegyük fel… ismétlem, csak tegyük fel, hogy igazad van! Mivel

magyarázod, hogy megszökött a kórházból, ha egyszer kimosták az agyát? – lépett

most Kate is a tábla elé, mire Rick egy pillanatig gondolkodott.

- Öntudatára ébredt! – vágta rá magabiztosan, mire Kate összehúzta a szemét.

- Miért ölték meg?

- Nem engedhették, hogy kitudódjon a kísérlet! A kormány emberei voltak! – jött

az azonnali felelet, mire megint Kate-en volt a sor, Ryan és Javi pedig döbbenten

kapkodták a tekintetüket közöttük.

- Hogy kerül a képbe Eric Carter? – dobta a következő kérdést az író felé a nyomozó.

- Őt is be akarták szervezni… - válaszolta Rick, de ezúttal már több időre volt szüksége

a felelet megadásához, miközben ő is közelebb lépett a nőhöz, majd folytatta – vagy

maga Oliver akarta meggyőzni, hogy csatlakozzon.

- Oliver, akinek folyamatosan mosták az agyát? – nézett kételkedve Rick-re a nő, és

észre sem vette, hogy már csak pár centi választja el őket egymástól, mire Castle

összehúzta a szemét, gondolkodni kezdett, de semmi frappáns nem jutott eszébe, és

most bosszankodva, durcásan szorította össze ajkát. – Győztem! – húzta győzelemittas

mosolyra telt ajkait a nő, és Ricket fogva tartották a büszkén, vidáman csillogó

zöldes-barna szemek, majd tekintete lejjebb vándorolt a nő ajkára, mely még mindig

mosolygott. Hirtelen megszűnt körülöttük a világ, nem is érzékelték, hogy Javi és

Ryan is ott van. Csak egymást látták, szívük szinte egy ritmusra dobbant, és Castle

szinte kényszert érzett arra, hogy megcsókolja a nőt. Éppen szóra nyitotta volna a

száját, amikor egy erőteljes, mérges hang hasított a levegőbe.

- Mi a frászt ping-pongoznak maguk ketten?! – lépett közelebb hozzájuk Gates

kapitány, akinek indulatos hangjából jól kivehető volt, hogy tanúja volt az iménti

szópárbajnak, és elméletgyártásnak. Amikor megállt előttük, szemét haragosan

összehúzva futatta végig pillantását az írón, úgy folytatta – Maga már megint itt van?!

- Pihentem egy kicsit, most újult erővel segítek a nyomozásban – húzta ki magát

büszkén vigyorogva Castle, de ajkáról lehervadt a mosoly, amikor Gates fenyegetőn

megállt előtte.

- Azzal, hogy hülyeséget hülyeségre halmoz? – utalt ezzel a legújabb elméletre,

melynek fültanúja volt – Ha eddig nem tűnt volna fel, azzal, hogy a fantázia szülte

meséit adja elő magánszámként, egyáltalán nem segít az embereimnek, viszont

sikeresen feltartja őket abban, hogy a valódi nyomoknak utánanézzenek! – szúrta oda

dühösen, mire Rick nyelt egyet.

- Én csak, gondoltam…

- Nézzen a szemembe, Mr. Castle! Mit lát?! – hajolt most kissé közelebb, és Rick

érdeklődve nézett bele a ridegen csillogó, mogyoróbarna szemekbe, melyek most

szinte feketén csillogtak a dühtől.

- Hideget… és sötétséget… - jegyezte meg elhúzott szájjal, mire Gates bólintott, mint

aki pontosan ezt a választ akarta hallani.

- Ugyanez a jövőkép vár magára is, ha még egyszer feltartja a nyomozóimat az ostoba

elméleteivel! Hagyja őket dolgozni, maga pedig, ha nem tud értelmes dolgokkal a

segítségükre lenni, tűnjön el az őrsről! Világos voltam?! – villant a szeme a nőnek,

mire Castle morcosan bólintott, Gates pedig most Kate felé fordult. – Beckett

nyomozó, ha nem tudja kordában tartani az árnyékát, majd teszek róla, hogy ne süssön

a nap! - jelentette ki Gates, így jelezve, hogy napsütés nélkül, árnyék sincs, vagyis az

írót, rövid úton eltünteti az őrsről. Tekintettel arra, hogy Castle legjobb barátai között

tudhatta a polgármestert, Kate nem igazán hitte, hogy sikerülhet, ennek ellenére, nem

óhajtotta kipróbálni, ezért nagyot nyelve bólintott.

- Értem Asszonyom, nem lesz probléma! – ígérte meg komolyan, hivatalos hangon,

majd a kapitány kérésére röviden vázolta, amit eddig megtudtak az üggyel

kapcsolatban.

- Ebben az esetben ne a tábla előtt ácsorogjanak, és asszisztáljanak a firkász

marhaságaihoz, hanem menjenek, és legalább tegyenek úgy, mintha igazi rendőrök

lennének! Hozzák be ezt a Cartert, és kérdezzék ki! – utasította embereit Gates, mire

azok bólintottak, és azonnal a lift felé indultak, ő maga pedig visszasétált az irodájába,

úgy téve, mintha nem látná a grimaszokat, melyekkel Castle ajándékozta meg, amíg

eltűnt a szeme elől.

Alig fél órával később, Beckett, két társa, és Castle kiszálltak az autóból a 72. utca sarkán,

majd néma összhangban indultak a szerelőműhely felé, melynek bejárata felett egy hatalmas

tábla hirdette, hogy ki a tulajdonos, alatta pedig a szolgáltatásokat sorolta fel. Belépve az

ajtón, egy hatalmas csarnokba értek, melyben legalább három, félig, vagy teljesen szétszerelt,

amerikai típusú autó volt, közülük az egyik egy emelővel a levegőben lógott, de abban

megegyeztek, hogy mindegyiken, kék kezes-lábast viselő, tetőtől-talpig olajos, férfi dolgozott.

A háttérben egy rádió szólt, olyan hangosan, hogy esélyt sem adott a munkásoknak, hogy

beszélgessenek, ha mégis megpróbálták, kiabálniuk kellett, hogy a másik meghallja. Ahogy

a nyomozók körbefuttatták tekintetüket, így megtalálva emberüket, figyelmük megakadt egy

férfin, aki ellentétben a három másik férfival, nem kék kezes-lábast, hanem sötét farmert, és

színben hozzápasszoló farmeringet viselt. Piros baseball sapkáját fordítva viselte, így elérve,

hogy lássa, amit éppen csinált. A felemelt autó alatt állt, és éppen könyékig túrt az autóban, de

azonnal abbahagyta, amikor a zene elhallgatott.

- Melyik barom kapcsolta ki? – kérdezte haragosan, miközben előmászott a kocsi alól,

és tekintetét haragosan járatta körben, azt a szemtelen kollégát keresve, aki vette a

bátorságot, hogy engedélye nélkül kikapcsolja a rádiót.

- Eric Carter? – sétált most el a rádió mellől Kate, melyből azonnal kiderült, hogy ő volt

a tettes, mire a férfi szemét összehúzva, gyanakodva nézett végig rajta.

- És ha igen? – kérdezett vissza egyenes válasz helyett, miközben szemével jelzett

kollégáinak, akik mindegyike most felkapott egy-egy tárgyat a szerelőládából. Ezt

látva, Javi és Ryan egyszerre tűrték félre kabátjukat, megvillantva Glock-jukat,

és jelvényüket, mire a három férfi tanácstalanul nézett főnökükre, Kate pedig

magabiztosan nézett farkasszemet a férfival.

- Eric Carter? – ismételte meg a kérdést félelem nélkül, mire az, elővéve zsebéből

egy koszos, olajfoltokkal teli, valamikor fehér színben pompázó rongyot, nyugodtan

kezdte törölgetni a kezét.

- Mi kellene, ha volna? – kérdezte erőteljesen megszívva fogát, mire Kate elővette

jelvényét, és az orra alá dugta.

- Néhány válasz! – jegyezte meg, és pillantását egy percre sem szakította el Eric szürke,

hidegen villogó szemétől.